Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sniffany Felnőtt Meséi

Édes kishúgom, Anna - Újdonsült lakótársak

2020. december 12. - Sniffany

boku_wa_imouto_ni_koi_wo_suru_1.jpg

 

Gergő idegesen nézegette az óráját a cidri hidegben ácsorogva a Nyugati téren, a kávézó előtt, ahol Zoéval beszélték meg a találkát. Magában nem merte randinak nevezni, attól tartott, a nő így közli majd vele nemhivatalos keretek közt a felmondását. Jobb, ha előre felkészül, mikor hivatalosan is bejelentik a cégnél, és ő majd rezzenéstelen arccal írja alá a papírokat a HR-en.
Az Annával történteket igyekezett mélyre ásni, úgyis előbukkannak majd a csontvázak, ha jön a szélvihar… Mert jelenleg pontosan úgy érezte, hogy tornádó ragadja magával és zúzza darabjaira életének minden darabkáját és viszi magával őket, ki tudja merre.


 - Hahó! – Zoé töretlen, erőteljes, pozitív vidámsága a háta mögött csendült.
 - Szia…  - Gergő zavartan fordult hátra. A nő combközépig érő, piros szövetkabátot viselt, hozzáillő szexi, de sikkes bőrcsizmával, miniszoknyával és fekete harisnyával, melyen átsejlettek formás combjai. Nyakában virágmintás, fehér sál lógott, lezseren, mégis tökéletesen kiegészítve hanyag eleganciáját. Ajkain leheletnyi rúzs, hatalmas, zöld, derűs szemekkel pislogott Gergőre.
 - Menjünk be – javasolta Zoé. Mintha olvasott volna a fiú gondolataiban, egy tónussal mélyebb, megnyugtató, gyengéd hangon szólt hozzá.
Gergő feketét, Zoé meg karamellás, extra habos lattét rendelt. Egy darabig némán ültek egymással szemben, egy ablak melletti, félre eső sarokasztalkánál. Gergő szemlesütve kortyolta a kávéját, bemelegített, nem csak hidegtől dermedt testét, de a kellemetlen beszélgetésre is. Azóta, hogy mindent maga mögött hagyva rohant haza Svájcból, nem beszéltek, csupán egy SMS váltás történt, melyben jóváhagyták a szabadság kérelmét.
 - Hogy vagy? – törte meg a csendet Zoé, valós érdeklődéssel nézett a merev tartásban ülő, feszült Gergőre.
 - Felgyűltek a dolgok otthon, komolyabb családi problémáim adódtak – foglalta össze a srác, majd az évek és a rutin átvette a beszélgetés fonalát és ő folytatta. – Tudom, hogy a magánéleti dolgokat otthon kell hagynom, ha munkáról van szó, különösen egy ilyen fontos tranzitnál. Így teljes mértékben megértem, és felelősséget vállalok a következményekért.
 - Hát lesz néhány túlórád, arra számítanod kell – Zoé letette a poharát, kezeit összekulcsolta az asztalon. Arcán nem látszottak érzelmek.
 - Túlóra? Nem akartok megválni tőlem?
Zoé olyan váratlanul nyúlt át az asztalon és ragadta meg a fiú ott pihenő kezét, hogy Gergő levegőt venni is elfelejtett.
 - Mindent elintéztem – foglalta össze egyszerűen Zoé. Gergő kerekre tágult, hitetlenkedő szemekkel bámult vissza rá. – A felsővezetőség pontosan tudja mennyi befektetett munkád van a cégben. Meg az is mindenki számára nyilvánvaló, hogy workaholic, vagy, már megbocsáts – itt aprót nevetett. – Ugyan nem nézték jó szemmel, hogy a tranzit harmadánál leléptél, de mint mondtam, én mindent elrendeztem. Maradsz a pozíciódban. Vedd ki a hetet, vagy amennyire szükséged van, aztán gyere vissza és folytasd, mert nincs nálad alkalmasabb erre a munkára! - itt levegőt vett, a professzionális álarc egyszerre lehullott. Az egész kisugárzása megváltozott, a szemei furcsán fénylettek. Szorítása enyhült Gergő kezén, de egy pillanatra sem eresztette el.
 - Van még valami…? – kérdezte Gergő. – Persze nem tudok elég hálás lenni ezért, Zoé, tényleg… - tette hozzá gyorsan, de a gyanakvása nem volt alaptalan.
- Ami azt illeti, igen. Nem munkával kapcsolatos dolog – Zoé hirtelen lesütötte a szemét, de csak egy pillanatra. A következő másodpercben egy céltudatos vadmacska szenvedélyével bámult vissza a fiúra. Úgy, ahogyan csak egy igazi őrült nő tud nézni, ha akar valamit. Vagy valakit. – Kettőnkről akartam beszélni veled.
Gergő igyekezett nem túl hangosat nyelni. Hát persze, a svájci kis affér… Minden lélekjelenlétére szüksége volt, hogy higgadt és kedves maradjon. Hogy ne pattanjon fel a székről és meneküljön el szó nélkül. Főleg mikor a nő folytatta.
 - Szeretném, ha hozzám költöznél – jelentette ki, egy angyalbőrbe bújt predátor mosolyával. Gergőben akkor tudatosult, mi az ára annak, hogy Zoé „mindent elintézett”.
 - Azért alhatok rá egyet, hogy végig gondoljam? Nagyon sok minden gyűlt össze most. Úgy érzem szétrobban a fejem.
 - Hát persze – hagyta rá Zoé, a győztesek nyugalmával. Kissé közelebb húzódott és Gergő kötelességtudóan hajolt át az asztalon, hogy megcsókolja.
A csókja még mindig mámorító volt, ó, igen, sütött belőle a szenvedély és felidézte Gergőben a nőben tapasztalt forróságot… De nem tudta kiverni a fejéből azt, hogy sarokba szorították. Vagy a túl korai összeköltözés, vagy nézhet új pozíció után. Na és Anna… Annával mi lesz?

 

Legalább öt egész perce állt húga ajtaja előtt, mégsem mert kopogni. Az öt perc alatt tucatszor lejátszotta a párbeszédet a fejében, mindenféle képzelt reakciókkal dúsított forgatókönyveket. Azóta az eset óta nem beszélt Annával. Azóta, hogy… Ah, be sem merte fejezni a gondolatot.
További őrlődés helyett hármat koppintott az ajtón.
 - Gyere – szólt ki unottan Anna. Biztosan valami sorozatot nézett, vagy Melindával chatelt. Gergő majdnem elmosolyodott, de túl stresszes volt most ahhoz, hogy derüljön húga jól ismert flegma hanghordozásán.
Csendben nyitott be, Anna egyből feszült testtartást vett fel az eddigi pihenő pozíciójához képest. Valami tankönyv felett ült, de mobilját nyomkodta, nyilván sokkal érdekesebb dolgokkal foglalkozott, mint a történelem lecke.
 - Szia – köszönt halkan.
 - Szia.
Pillanatnyi, mégis óráknak tűnő zavart csend állt be közéjük. Gergő tudta, hogy neki kell megtörnie.
 - Anna, nem fogok kertelni, komoly témáról kell beszélnem veled.
 - Bajod lett miattam a cégnél? – kérdezte aggódva, őszinte aggodalom és bűntudat tükröződött ártatlan arcocskáján.
 - Nem, szerencsére nem, de költöznünk kell – foglalta össze tömören.
 - Mi? Hová? Anya tudja?
 - Anya marad. Te költözöl velem.
 - Hová?
Gergő hallgatott. Időt hagyott Annának, bár ez is vajmi kevésnek számított, a hirtelen beáramló információmennyiséghez képest.
 - Figyelj, összejöttem valakivel.
 - A csaj az instáról, akivel wellnesseltél Svájcban? – kérdezte szúrósan a húga.
 - Nem wellnesseltünk, üzleti úton voltunk, és gyakorlatilag a felettesem. Hozzá költözünk. Megtartom az állásom, hosszú távon lehet, hogy elő is léptetnek.
 - Költözz – közölte Anna, és megint a telefonját bámulta, de apró ujjai fagyottan markolták a készüléket. Egyelőre képtelen volt reagálni.
 - Nem maradhatsz itt anyával – mondta Gergő, szinte kérlelő, lágy hangon. – Ezt te is tudod.
 - Akkor még is mi a szart csináljak? – Anna hangja megbicsaklott a hirtelen előtörő érzelelmullámtól. Sok volt ez egy tizenhat éves, szerelmes fruskának.
 - Gyere velem. Tanulj tovább. És legfőképpen…viselkedj! – sóhajtott Gergő fáradtan.
 - Nem akarok a sznob csajodhoz költözni – replikázott a húga.
 - Megértem – bólintott. – És anyával? Vele akarsz maradni?
Anna elhallgatott. Amúgy sem létezett jó válasz, ahogyan jó döntés sem. Egyikük számára sem.

 

 

Annácska szép szemére nem jött álom az első éjszaka. Hiába a szép szoba, a kényelmes ágy, memóriahabos matrac. Idegen illatok, más atmoszféra és persze a tudat. Na meg az az összetéveszthetetlen ágynyikorgás…
Felkelt és kényelmes sétára indult kifelé, de nem a mosdó irányába. Egyenesen Zoé hálószobája felé ment, hangtalan léptekkel, árnyként suhant át a minimalista skandináv dizájnú nappalin. Az egész lakás egy IKEA katalógus tökéletességét tükrözte. Kompenzáció és a magány drága holmikkal való pótlása ordított a tökéletes berendezésről és szép, de sivár falakról. Úgy érezte magát, mint egy házikedvenc egy túl tágas ketrecben. Nem különösebben szívlelte új lakhelyét, de nem sok választási lehetősége maradt. Ahogyan bátyjának sem, és bár még csak gimnazista volt, Annának meg volt a magához való esze.
Elfojtott női nyögések, gyönyörrel teli torokhangok ütötték meg a fülét az éjszaka csendjében. Szája megremegett Zoé élvezkedését hallva, mégis úgy ment tovább, mintha most sem lenne választása. Pedig maradhatott volna a szobájában, megvárva a fa nyikorgásának elhalását, miután végeztek. Miután Zoé végre elélvezett. Ő mégis odament, egészen a résnyire nyitott ajtóig. Az ajtófélfának támaszkodott féloldalasan, fejét oldalra döntve lesett be a résen.
Vöröses sárga lávalámpa halovány fénye vonta derengésbe az ágyat, ahol Gergő hátulról hatolt Zoéba. A nő arccal az ajtó felé, félig szemébe lógó hajjal, nyitott szájjal lihegett. Kicsi, de formás keblei most megnyúlva himbálóztak a lökések ütemére, ahogyan kutya pózban dugták, közepes ritmusban. Arcára színtiszta élvezet ült ki, szemei lehunyva, alsó ajkába mélyesztette fogait, úgy harapta el a hangosabb sikolyokat. A külvilág nem létezett számára, csak és kizárólag az őt kitöltő Gergő és a kéj, amit általa élt át.
Anna felbátorodva hajtotta beljebb az ajtót, hogy jobban láthassa. Féltékenység és kíváncsiság elegyedett, valami lázongó, tinédzseres pimaszsággal. Vajon, ha meglátják, kiutasítják a házból?
Szíve mélyén tudná, azt Gergő úgysem hagyná. Maximum lenne egy kellemetlen elbeszélgetése az intim szféráról… Nagy ügy, majd azt mondja fájt a feje és nem tudott aludni, csak egy Algoflexet akart kérni, azért nyitott rájuk, mit sem sejtve.
Gergő felsőtestének körvonalai rajzolódtak ki a sötétben, szaporán vette a levegőt, izmos mellkasa emelkedett és süllyedt, ahogyan lihegve tette magáévá Zoét. A nő vékony csípőjét markolva húzta magára egyre mélyebben és mélyebben. Anna elmélyülten tanulmányozta bátyja sötétben          is jól kivehető arcát. Érzelmeket, mint általában, most sem mutatott, volt valami kötelességszerű, egyszerre mégis ösztönös, férfias élvezet azon az arcon… Vajon jobban élvezi Zoéval, mint ahogyan vele élvezte…?
Forró levegőt fújt ki, elégtétellel szemlélte az előtte kutya pózban kéjelgő nőt, aki most az ő farkától járt az orgazmus közelében és aki őt akarta maga mellé. Bár Zoé döntése volt az egész, most mégis a főnöknő adta meg magát Gergőnek, térdepelt előtte négykézláb, nedves, kitágult puncival, gyönyörtől vinnyogva.
Egészen szép pár is lehettek volna… Anna szívébe fájdalom mart. Gergő mintha megérezte volna azt a perzselő, szúró pillantást, egyszerre felnézett és világító szeme találkozott a húgáéval. Anna karba font kezekkel, lezseren az ajtófélfának dőlve, félig az ajtó takarásában állt, úgy nézett farkasszemet vele. Egy pillanatra sem jött zavarba, vagy kapta el a tekintetét, élesen és állhatatosan bámulta a bátyját.
Zoé túlságosan el volt foglalva önmagával ahhoz, hogy bármit is észleljen ebből. Saját, manikűrözött ujjai tulajdon csiklójára vándoroltak, így fokozva az élvezeteket. Már meg sem próbálta visszafojtani a sikolyt, ami felszakadt belőle, duzzadt kis gyöngyszeme érzékenyen reagált az ingerre, hüvelye olyan erősen szorult Gergő farkára, hogy a fiú vele együtt nyögött fel. Miközben egyenesen a húgára bámult.
Anna jól látta a dühöt Gergő arcán. Tehetetlen dühöt és zavarodottságot. Mégsem lankadt le, tovább dugta Zoét, aki hangosan élvezett el, feje hátra bicsaklott, arca eltorzult. Hosszú, mély orgazmust élt át.
 - Igen, még, basszál keményebben… - nyögte a nő és Anna kíváncsian várta, vajon Gergő vele élvez-e. Szemöldökét felvonva figyelte, szinte néma számonkéréssel és a bátya kisvártatva csatlakozott Zoéhoz.
Igyekezett csendben és észrevétlenül beleélvezni a nőbe, de húga így is fültanúja volt orgazmusának. Anna szája szegletében gúnyos, fájdalmas mosoly bújt meg. Mire Gergő az orgazmus utáni első, mély lélegzetét vette, Anna eltűnt, mintha sosem lett volna ott. De előtte még gyors, szinte észrevétlen mozdulattal bújt ki a bugyijából a hálóing alatt. Meztelen lábfejével sodorta arrébb az aprócska, pöttyös fehérneműt, nehogy édes testvére figyelmét elkerülhesse az üzenetként hátra hagyott ruhadarab.
 - Ez csodálatos volt – fordult hátra Zoé hálás, fátyolos pillantással. – Neked is? – kérdezte.
Gergő még egy ideig a tátongó ürességbe bámult, ahol az imént még lázálomként álldogáló húga bámult vissza rá, majd a farkáról lassan lecsúszó, spermától csöpögő puncijú újdonsült barátnőjére emelte kielégült, mégis fájdalmas tekintetét.
 - Hát persze. Isteni vagy… - biztosította Gergő és Zoé szorosan, még forró testtel bújt hozzá.
 - A sors akarata volt, hogy megismerjelek – suttogta Zoé a fiú fülébe. Gergő nem felelt, csak magához ölelte és beszívta az illatát. Becsukta a szemeit és arra gondolt, hogy ha ez valóban a sors akarata, akkor vele mik a további tervei, mert az irányítás már teljesen kicsúszott a kezei közül. Pihegve dőlt el Zoé mellett, aki szinte azonnal édes, kielégült álomba szenderült. Ő maga még sokáig nem tudott elaludni. Anna kifürkészhetetlen tekintetét látta maga előtt és húga hálóinges alakját, amint őket bámulja, közösülés közben, töretlenül, szinte kihívóan.
Amint megbizonyosodott róla, hogy Zoé mélyen alszik, csendesen kelt ki az ágyból. Az ajtóhoz lopakodott, lehajolt a hátra hagyott bugyiért, amit a húga hagyott ott neki. Nem képzelgés volt tehát, a fehérnemű gyűrődése megmásíthatatlan bizonyítékként rántotta őt vissza a kifacsarodott valóságuk színterére.
Nem tudta mitévő legyen. Kis híján orra elé emelte a fehérneműt, de valami kínos, belső szégyenérzet feszélyezettsége megállította a mozdulat közben.
Visszaosonva a hálószobájukba még kicsomagolásra várakozó saját alsóneműi közé súvasztotta kishúga fehérneműjét, elrejtve ezzel minden bizonyítékot. Csak az érzést és a vágyat, azt nem tudta ilyen könnyedén eltűntetni…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sniffany.blog.hu/api/trackback/id/tr4416334634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása