1.
Hol az egek alja hegytetőkkel összeér, Sniffany ott békességben éldegél, Háromszöglet erdejének kicsiny boszorkánya, Kit középkorban a hátáról levetett a máglya. Nyugalmát a városokban Ő sohasem lelte, Egy reggel aztán itt érte a napsugarak kelte; Éppencsak, hogy megérkezett legészakibb…
Mirakel völgyének ölelésében évszázadok óta békesség honolt. A Fekete folyó szüntelen folyása szelte két részre a termékeny földet, titkait a fellegekbe burkolózó bölcs hegytetők őrizték. A víz magába itta és messzire sodorta az egykor patakzó vért, tisztára mosva az ősi bűnöket.
Beléptem a szobàcskàba Üres falak közé, Ráláttam az asztalàra s Hogy mit függesztett fölé. Megkerültem szépen csendben, Léptem nesztelenül, Mìg meg nem láttam a tükrében Magam, meztelenül. Mosolygott csak s azt mondotta: "Màr nagyon vàrtalak, A fekete tükörben hàrom éjjel òta Dèmonnak…
Kerstin Blumenthal árnyékként mozogva zárta be az ajtót. Az irányítás kiesett kezéből, vagy sosem volt igazán az övé, most nem számított. Csak a szomszéd Bauerék meg ne lássák, te jó ég, mi folyik abban a házban! Még veszélybe sodorná őket is, vagy még rosszab; ha túlélnék a találkozást az éhes…
A Blumenthal család lányai jólneveltségükről voltak ismertek a hegyek közt megbújó kisvárosban, Waldkirchenben. Bár a kicsiny német helység síparadicsom hírében állott, és a téli szezonban turistákkal telt meg, a helyiek szegről-végről, többnyire vezetéknévről jól ismerték egymást. Frau Blumenthal…
Nessa ráérősen, unottan könyökölt a stégen, szép ívű arcát karjaira hajtva élvezte a nap erőteljesen simogató sugarait. Szemérmetlenül leste a rakodó munkásokat, hosszan bámulta a feszülő izmokat, verejtéktől gyöngyöző, cserzett bőrfelületeket. Kitapasztalta, hogy a Sanctuary minden második apály…
Ősz
A vén falak zokognak
Ütemes dübörgés, mit dübörgés..?! Valódi égzengés kísérte a vadul dobogó lábak nyomait. Lefelé a lépcsőn. Bamm. Bamm. Bamm. Kíméletlenül ostromolta négy pár fürge gyerektalp az öreg fa barázdás vállait, mely végül csak megadón hajlott meg, amint közepére…