Kinyitott a világ. Ja, nem. Csak a teraszok, meg a szórakozóhelyek a védettségi igazolványosoknak. Sosem voltam igazán oda a Budapest Parkért, de azért mindig rá lehetett venni egy Scooter koncertre, ahol HP húsz év után is hidrogén szőke feje gombostű nagyságnyinak tűnt még a VIP páholyból is. A barátok meg a végre megyünk VALAHOVÁ feeling végül elcsagolatott Lithium Nightra. Klasszik rock slágerek, a néhai zépét idézi. Leszámítva a 2500 forintos beugrót és a három lépcsős ellenőrzést. Kétszer kérték a védettségi kártyát a személyimmel, átmentem egy fémkapun, egy női secus még olyan kézi scannerrel is átvizsgált, tiszta reptér feelingem lett, tartanék már inkább ott, hogy elrepülök innen ki tudja hová...
Szóval bejutottunk, este tíz előtt nem, régen lehetett, most nincs elég személyzet és kapacitás. Kicsit döcögősen indul a szezon, de legalább elindul.
Hideg van, de egyik ezerhétszáz forintos whiskey kólát döntöm a másik után. Sok az inger, a zene mindenhonnan, a fény, az egyre több ember. Rég szomjaztam erre, szerettem bulizgatni, de most feszengek, még kabátban is nehézkes lötyögni, olyan furi érzés, mintha nem tudnám uralni a testem és a gondolataim. A kabátnak amúgy örülök, nyár ide vagy oda, este még hideg van, meg hát a kényszer karanténos home office miatt felszaladt az a nyolc kiló, nem vészes, a dekoltált fekete feszes pólóm még bőven rám jön, de azért hálás vagyok a hasított bőrkabát jótékony takarásának. Kicsit oldódom, a barátnőm mosolyog, táncikálni kezdünk Rammsteinra, SUM 41-ra meg ilyesmikre, a kis színpadnál belehallgatunk a retróba, Hit me baby one more time és egyszál bikinit hoztam el az útra. A közönség vegyes, van itt fültágeszes rockos undergroundos forma, harmincas-negyvenes pasivadász szingli nő, (vagy elhanyagolt szexéhes férjezett), egyetemista. Elférek itt én is, beolvadok, kezdem jól érezni magam. Lassan felfogom, hogy kint vagyok. Elengedem magam, a többiek vibeja magával ránt. A barátnőm felismer egy magában ácsorgó vörös lányt, odamegyünk köszönni. Egyedül jött, mindegy, csak kint legyen, majd csak akad ismerős, ha nem, hát majd lesznek újak. Vagány, irigylem, feltölt az energia, én aztán le nem mernék jönni egyedül, hiába nagy a pofám, ha sok az idegen, olyan leszek mint egy autista, skizofrén egér, aki rá se mer nézni senkire. Egymással szemben, cinkosan vigyorogva táncolunk a lánnyal Hollywood Undead-re, mert hát everywhere I go, bitches always know...
A következő percben azon kapom magam, hogy egyedül rázom magam, ő már egy helyes szakállassal cseverészik a pultnál. Kicsit irigylem, de nem pasizni jöttem. Csak embernek érezni magam egy kicsit végre, táncolni, inni, ismerkedni, létezni, oda kint, a négy falon kívül.
Éppen belejönnék, de a barátnőm telefonja megcsörren. Hajnal egy, jött értünk a fuvar, biztonságban hazavisznek minket. Egy részem maradna még, a másiknak elég volt ez így bemelegítésnek, afféle before-nak, ami felkészít egy nemsokára esedékes, tíz órás taposásra a szabad ég alatt, ahol tábortűz lobog és dübörög a PSY vagy arcon basz a kick n bass... :)
