I
Shirogane Rinshiya

Csendes volt, jóval csendesebb, mint a csoporttársai. Lesütött szemeit, ha a tanárnőre szegezte, éles, már-már ijesztő intelligencia villant sötét pupilláiban. Akkor is figyelt, mikor úgy tűnt, másutt jár gondolatban.
Tudásszomja hatalmas volt.

Mi hozta pont ide ezt a fiatal, szinte gyermeki fiút, ilyen messziről? – a tanárnő figyelme elkalandozott e kérdésen merengve magában. A digitális táblán megjelenő nyelvtani szabályokat bámulta, de a tanítványa észrevette, hogy csak testben van jelen.

A világért sem akarta volna zavarba hozni a tanárnőt a többiek előtt. Rajta kívül senki sem koncentrált, az utolsó tíz perc lassan vánszorgott. De nem mehetett haza, míg meg nem tudja, miért van ez a furcsa jelentéskülönbség a magyar szavak közt, ha egyszer ugyanúgy írják. Számára felfoghatatlan volt. A kalligráfiában nem létezett két egyforma írásjel, mely más jelentéssel bír, ezek meg itt úgy halmozták őket össze, mintha valami mást akarnának kifejezni a nyelvükkel.
Ég. Legyek. Ezek a szavak voltak kiemelve a táblán, képekkel illusztrálva.
– Elnézést – emelte fel a kezét, a tanárnő összerezzent és zavartan megigazította a szemüvegét. – Kaphatnék egy másik példát? Sajnálom, de azt hiszem, nem teljesen értem… – mondta szabadkozva.
A tanárnő csendben átkozta magát, amiért nem ivott még egy kávét a délutáni nyelvóra előtt. Az ő feladata lett volna szemléletesebben magyarázni, ez a fiú pedig olyan bűntudattal kérdezett, mintha az ő hibája lenne, hogy nem érti.
- Nos, természetesen - némi határozottságot csempészett a hangjába. - Ott van például az ér.
Hogy jobban szemléltesse, kinyújtotta a bal karját, kötött kardigánját egész a könyökhajlatáig feltürve. Hófehér bőrén kirajzolódott a kék ütőér.
- Az ér azt is jelentheti, hogy valaki valahová időben odaér. Például, az óra után vacsorára mind hazaértek.
A fiú néhány másodpercig kifejezéstelen arccal bámult a tanárára. Többen már csendben elkezdték összepakolni a könyveiket. Tényleg szerettek volna hazaérni vacsorára. Vagy meginni egy sört a kedvenc sorozatuk mellé.
- Köszönöm, azt hiszem világossá vált számomra az azonos alakúság.
A tanárnő megkönnyebült örömmel mosolygott.
- Igazán örülök, Rinshiya. Mára azt hiszem elég volt a homonimiákból...
A többieknek mondani sem kellett, már az ajtóban tolongtak, félvállról köszönve el.
A fiú még mindig nem csukta be a füzetét, lassan egy szót irt le, precizen a felső két példa alá.
- Az azonos alakúság olyan, mint a szerelem? - őszinte, ártatlan érdeklődéssel nézett fel, a tanárnő felé fordtva a füzetét.
A tanárnő meglepődött, majd becsukta a száját és bólintott.
- Gyorsan tanulsz. Hamarosan nem is kell bejárnod a szemináriumra, ha igy haladsz könnyedén levizsgázol. - biztatásnak, dicséretnek szánta. Meglepetésére a fiú arcára ijedt csalódottság ült ki.
- Szeretnék járni.
A tanárnő összekulcsolta maga előtt a kezeit, aprót sóhajtott. Mára igazán elfáradt.
- Jólvan. Most viszont menj haza, későre jár. A nyelvtan megvár.
A fiú melegen rámosolygott a tanárnőre.
- Köszönöm az órát - mondta, apró fejhajtással kisérve. - Akkor viszlát holnap.
- Viszlát  - kissé furcsállón nézte a távozó fiút, aztán mikor egyedül maradt a teremben, leroskadt a székébe és hosszan fújta ki a levegőt. Alig várta, hogy az ágyában kényelmesen elnyúlva rágyújtson egy zöld füstös, hoszú cigarettára. Ez a "Magyar, mint idegen nyelv" nehezebb feladat volt, mint amire számitott. Lehet, hogy jobban járt volna egy droid multis melóval, ami többet fizet egy tanári állásnál. A legtöbb diák egyébként is csak szabad kreditként vette fel az órát, és cseppet sem érdekelte őket a magyar nyelv finomra hangolt szépsége és mélysége.
Kivéve ezt a furcsa, japán fiút. A tanárnő még hazafelé, a kocsiban ülve is arra gondolt, ahogy különös nyelvérzékkel tapintott rá a szerelem szóra.

Ennél a videónál fedeztem fel ezt a magyar youtube chanelt. Tetszett a nem erőszakos, de racionális és tudatos, ugyanakkor empatikus megközelítés. 

Murinai Angélával is szimpatizálok, őt szerintem nem kell bemutatni, Hello Emmát viszont igen, mert több nőhöz el kellene jutnia ezeknek a tartalmaknak. :)

A youtube chanel-re itt tudsz feliratkozni és megtekintetni a további videókat, a legkülönbözőbb témákban:

https://www.youtube.com/@hellloemma

Don't you ever forget:

Big borther is watchin' ya'

Even when God already has

turned his head away...

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sniffany Meséi (@__sniffany___) által megosztott bejegyzés

A lelkiismeretem tiszta

A fantàziám mocskos

Úgysem vagyok senkinek

igazàból fontos

A szìnvonal esett

A becsület vérfoltos

Nem tartozom semmivel,

de ha kérsz, adok egy kicsit belőle;

a belső ürességből.

(Amìg el nem fogy az is.)

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sniffany Meséi (@__sniffany___) által megosztott bejegyzés

.- Mire kell a japán acél?

- Féregirtásra.

- Jókora férgek lehetnek, ha Hattori Hanzótól akar acélt.

-  Azok.

/Hattori Hanzo, A Mennyasszony -  Kill Bill/

This is halloween, ha tetszik, ha nem
Mindenszentekhez sajna itt túl kevés a szent
(Egyebkent is Tököm televan.)

Nebàntsviràg sìrkertem viràga
Szomorúfűz odvas életfàja
Sìri csendben terül felém àrnya
Làgy-lelombozó, omló koronàja

Sìrok a mehetnékért, s a maradnékért
Érted, hogy érted maradnék még?
A földön, melyet könnyem öntöz
Palànta növekszik, kétszikű közönyhöz
Mint Gaia, a földanya patakzó könnye
folyóvà duzzadva a tengerbe ömölne
Óriás Ócean, sodró örvény
Ember feletti törvény;
Sir az elején midőn pőrén
az újszülött e vilàgra jön;
első életjele az ordìtva
legördülő könny.

Sìrok a hàlàtól, a meghatottsàgtól
Sìrok olykor-olykor a boldogsàgtól
Sìrok a gyàsztól, sìrok a magànytól
Sìrok a lét fàjdalmàtól, épp úgy
a halàltól,
- az elkerülhetetlen vég tudatàtól
Vagy csak az ismeretlen
bizonytalansàgtól,
hogy mi odaàt vàr
ràm, ma ködös fàtyol,
Holnapra letisztul;
a félelmem, mi gàtol.
Ősi női ösztön,
Benned lakozó intuìció
Belső hangod, képzeleted
vìzionált manifesztàció
Varàzsfrekvencia
- Gyógyìtó mâgia
Az érzékenység, nem gyengeség;
beteg vilâg àltal szomjazott empàtia
Teremtő erő, szeretet-esszencia.

Jó ideje nem írok. Nem akartam olyanokkal dobálózni, hogy soha többet nem írok, mert ez is volt már, fázis, elmúlik.

Először azt gondoltam az életmódváltás hozta magával a kiüresedett ihletet, de a motiválatlanság nem a tisztaságból fakad.

Ki a faszom olvassa ezt egyáltalán?

Végtére is, mindegy. Miről írjak, de tényleg?

Drogos pornóhoz, attention whore-kodáshoz semmi kedvem. Üres, uncsi, kiégett.

Sírjak a gazdasági válságról, ami túl régóta tart és közvetlenül a COVID után baszódott ránk, úgy, hogy még fel sem tudtam dolgozni a huszonéves koromban történő rendszerváltást, de már alkalmazkodjak az eltűnő középosztályhoz és ahhoz, hogy egy kiló alma luxuscikknek minősül?

Két (most már egyébként három, de nem akarok flexelni) nyelvvel, diplomával, tíz év tapasztalattal örüljek, hogy egyáltalán van munkám.

Idén öt hétig voltam munkanélküli, még segélyért is sorba álltam, meg minden.

Három éve ugyan azon a béren tartják az embereket, míg az alap élelmiszer árak az egekbe szöktek.

Nincs partybeszámoló, fél évig nem voltam sehol, csak próbaidőn, munkanélküli segélyen és rottyon – józanul.

Míg nincs bevételed és kényszerparkolópályára kerülsz, akkor átértékeled a dolgokat, meg a helyedet abban a bizonyos társadalmi berendezkedésben.

Mindenhová fizetős a beugró, pedig ez itt messze nem a VIP yacht club elit asztala.

Egy teaház a barátnőkkel. Egy beülés egy pizzériába. Kajarendelés.

Minden, ami túlmutat egy sétán a parkban, az fizetős. Az oxigén nem. Még.

A bulikat direkt nem is említem, azt akkor is éreztem, hogy ha akkor delíriumos, fogyasztási spirálba menekülök, még mélyebbre kerülök. Kurva kiszolgáltatott helyzet, a munkáltató istent játszik. Vagy megjelenik, vagy nem az interjú időponton. Ha szerencséd van, még időben mondja le. Vagy éppen tesztből.

A pszichológiai és a hogyan reagálsz, tényleg akarod-e az állást jellegű rejtett tesztek egyre twistedebb, elbaszottabb formát öltenek. Megtehetik.

Szóval kényszerpihenő, hiperaktív ADHD-val. Persze inkább, mint az a mértékű stressz, amely megbetegít. Legalább nem vagyok rákos – mondogattam magamnak, akárhányszor szembesültem a stressz okozta hajhullás oldalsó perspektívából észrevehető nyomaival a tükörben.

A multik spórolnak, leépítenek, átstrukturálnak. Egyre több a Budapesten kívüli, túltelített és felújításra szoruló iroda és lokáció. Vecsés, Taksony és még sorolhatnám. Olcsóbb a bérleti díj még egy lepattant céges shuttle busszal is, amit az alkesz kamionsofőr bácsi exrta műszakban vezetget. Örülj, hogy van munkád.

Második India lettünk. Az Euro, GBP, skandináv korona töredékéért dolgozunk. Tranzitok sorozata, mindenütt új csapatok, ellenséges légkör. Passzív-agresszív harc a túlélésért, a mindennapi betevőért. A nyugateurópai országokban óriási leépítések, hoznak ide mindent, miközben már itt is megy a rettegés, hogy majd az AI elvégzi a droid kis munkaköreinket.

A munkaerőpiac, a gazdaság, az egészségügy, az ország mentálhigiéniája romokban van.

Persze van természet, erdők, a Pilis, a mozgás, a napfény (már nem ez a nyári UV amit csak az arabok bírnak). Még áram és víz is van.

Van még fesztivál – már amennyi. A Balaton Soundot lelőtték, a Bánkitó off, a Kolorádó új helyszínt keres. Európai szinten a Psy-fi-t, a Qlimaxet. Tomorrowland kigyulladt, éppen, hogy nem égett porig.

A Szigeten spórolnak, a Q-Dance stage helyett egy 20 négyzetméteres quechua sátor méretű, létszámstoppos kockát húztak fel. Idén már promózták a félnapos jegyet, sőt, online elővételben olcsóbb is volt, szép kártyával. Beütött a válság, most már úgy rendesen. Aki eddig nem érezte, idén most már biztosan érzi (kivéve a boris brejchások csörgő sipkában) –  a kérdés az, hogy meddig tart még és hol végződik ez a lejtmenet.

… és, hogy aztán mi lesz a következő?

A jelenkor nyelvén nincs már mit írni
Az idő a legdrágább
mit rajta veszt
Elenyésző az anyagi kár
s elenyészik vele
hiába gazdag
a gazda test.

~~~

***

vörös rúzzsal írom belső combomra a neved
annyira UNOM
túl józan ez a hétfő este
inkább elképzelem 
a saját delíriumom

A zsebem üres, csak faszom, mint húszhuszonnégy – tele
Adventi naptáram ha lenne, csakis ekit tömnék bele
Minden ablak korán nyílna, mer' nem elég a fele
Karácsonyom fehér se' lesz, sokra megyek vele...

 - Ez a nő imádja Andrew Tate-t.

 - Várj... ez nem vicc? 

- Nem.... Csak annyira, mint, hogy a a femboy, a gay, a transz, a kurva és a DJ elmennek az Arziba.

:DDD

- A mai edzésemre ráraktam egy hialuronos arcmaszkot, utána kád víz, hajpakolás...tiszta home-wellness. Bazmeg, ez az új életem és cooping mechanizmusom lejövős vodka-cigi helyett. 

- Nekem tetszik ez az irány. Főleg,hogy azért az alvóscigi maradt. Jó is, hogy írtad a maszkot, ma bőrradírozok én is. (Vágókép: hat hetesek vagyunk 2022-ben,  fejenként 16 kg-os szem alatti táskákkal újévkor a nappaliban.)

- Az a "jó kis 2022". A bőrradír jobb. Meg hát, amilyen foson voltunk, az már rég nem volt fun. És ami utána be-becsusszant is csak ímmel-ámmal. 

- Be-becsusszan... Mint bambuló gondozó szájába a gorillafasz öklendezésig, igen. 

 - ... tudod, ahogy nézegetem az osztrák, St. Pölten-be átrakott 2 termes Masters of Hardcore line upját, azon gondolkodtam, mi lenne, ha mégis postponeolnám az életem rendbetételét és hagynám, hogy elvigyen a narkó, a hardcore és a 25 éves hímrongyok... Oh. wait... That's how I've spent my previous 12 years

 - Akarok 36. db szarvasfaggyú mandalát.

- Megcsináljuk. Bekenlek mandala alakban azzal a cuccal.

(... valahol a 70. mandala sablon bepakolása utána a Temu bevásárló kocsiba.)

2012 vagy 11, a franc se tudja, egyetem első év és én a svéd szóbeli záróvizsga előtt hardcore bulira mentem szombaton. Budapesten ez még annyira sem volt tömeges, mint amennyire underground. Azt sem tudom milyen pince volt, talán fészek, vagy a szerű (nem, nem a régi Tündérgyár, vagy Yuk).

Nincs túl sok emlékem, csak az a hideg, fűtetlen, vérkeringésproblémás amfos feszülés megmeredve egy helyben ülve. Voltunk vagy tizen, a DJ-t is beleszámítva. Gondoltam, ha nem baszom szét magam nem lehet baj a hétfői vizsgán, ugyan, tucatszor átmentem már szar állapotban. Különben is mindegy, csak görbüljön. Mindegy, csak hasson (RIP Ricky Church)

És akkor meghallottam és felálltam taposni. Haveroktól ismertem azt a tracket, nem láttam a filmet, az event sorozat sem volt meg, csak a MoH meg a Dominator. A mainstream. Elvégre csak egy budapesti kis huszonéves lány voltam, egyetemista, felfedező típus.

Somebody take me back to the days....

Úgy meneteltem a Wishmasterre, hogy közben naivan arra gondoltam, azt kívántam, mit kívántam, követeltem, hogy átmenjek a vizsgán. Biztos voltam benne, hogy sikerül.

Szájzárasan egy svéd középfokún úgy húztak meg, hogy öröm volt nézni. Nincs ebben semmi okkult fekete mágia. Szivatós irodalmi kérdések és szájzár.  (az írásbelin átmentem...) A kívánságok visszafelé sülnek el, vagy pont kellemetlenül. Van az a horrorfilm, a Halálosztó, Wishmaster, elég gagyi, de ez az egyiptomi átkozódós kívánságosdi mitolgóiai tartalom érdekessé tette. https://www.imdb.com/title/tt0120524/

Szóval megvágtak svédből, úgyhogy minort váltottam. Sírtam egy kicsit, aztán túltettem magam rajta.

2023 Pandemonium The Dark Dimension + 2024 Pandemonium 20 Year Anniversary

Millenial frenchcore. Öreg vagyok és retro bulira megyek. Burn Out HC Hoe. Gondoltam idén nem kívánok semmit, egy kis emcsin (a vonaton egy Thunderdome dzsekis arctól kaptam ajiba :3) meg HC Italián kívül. A tavalyi Dark Dimensionon túl sok volt a Twilight Zone-ban Nosferatu és a gondolataim, amelyeket nem tudtam uralni. A saját halálodon lamentálni, míg valaki életvonala véget ér. Nem meglepő ez az alkonyzónában. 

Próbáltam kisilabizálni a körkörös kis írásjeleket, szimbólumokat a logóról, de nem jöttem rá, hogy ez most ciril, vagy miféle írás, valami ehhez hasonló, de ez már csak az én nyelvész freakségem, ki a faszt érdekel :D 

Mindenesetre találtam egy kék világító ledes óriáslegyezőt, közben idehaza Palotai eltávozott azon a hétvégén. (big RIP)

Érdekes ez, a lelkek vándorlása. Minden halál egy születés, és minden újjászületés egy újabb kereszt, amelyet halálodig cipelsz a válladon. Ez a te kereszted; legyen az fordított, kelta, vagy horog. Nem filozofálok túl. Ez csak egy early hc buli, én meg csak egy megment, kiöregedett, kattos hcs vagyok.

Ettől függetlenül mindenképpen érdekesek az efféle ősi geometriák, itt most kifejezetten a Solomon's Knot jelent meg szinkronicitásként.

"The meaning of Solomon's Knot varies depending on cultural context, but it generally symbolizes eternity, unity, and protection."

Szóval, az ide ('24) csoda volt. Végig tapostam, úgy, hogy néha levegőt sem kaptam, a szívem vert, vagy leállt, és végre, végre nem kellett visszafognom magam, hogy ne legyek túl sok. Zavartalanul ereszthettem szabadjára az energiáim.

Az event végére annyira kisimultam és megnyugodtam, hogy már a hideg sem futkosott rajtam, nem éreztem, hogy bármi fájna, vagy hatna. Sem fizikálisan, sem pszichésen.
Flashbackeltem Radiumra, a Sickest Squadra, ha meg már uptempo akkor Major Conspiracy. Paradoxon is sokat voltunk, elcsíptem picit Unexist és AoF Fuck the System-jét. Nosztalgikus.
A terrort most kihagytuk, túl pici és levegőtlen az a chamber. Paranoizer érdekelt volna, de túl széles a line up skálája, és oly kevés az idő, ha minden egybe esik, és csak pár órád van kiélvezni.

Reggel öt körül foglaltam helyet először, mint színházi páholyban. a legfelső, leghátsó sorban a lelátón, a kis legyezőmmel, mint egy decens, idős asszony.

Figyeltem a fényeket, a felszálló gömblámpásokat és elárasztott az elengedés. Teljes zen állapot. Nem tudom mennyi idő telt el (gondolom egy óra mert Drokz Vs Akira játszott épp' a mainen :D), de akkor és ott az idő, a fizikai test, az élet és a halálfélelem, a fizikai feszülés és minden más is megszűnt létezni. Csak a monoton ütem, mint a pokol forrásának autentikus dobszólama, meditatív transzállapotba sodorva visszhangzott; és akkor és ott átáramlott rajtam az érzés, hogy most megbékéltem és nyugodt lélekkel kelnék át. Eleget éltem meg. Hála, halál (halal kebab? :D)

Idejét sem tudom mikor voltam utoljára ilyen nyugodt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sniffany Meséi (@__sniffany___) által megosztott bejegyzés

Még elnéztünk Le Baskra utána egy picit, ott már csak álldogáltam egy sörrel és örültem az F. Noize tracknek, amiket tolt, meg annak, hogy ingyen kapok vizet a pultban.

A pokol visszamosolygott rám és én feloldódtam a sötétségben.

***

 .... azér' a lejövő szarabb ennyi idősen. :D Idén nem lett potya merch fan, vettem egy kéket és jól le is zúztam a végére szegénykét. 

As darkness fall, the veil thin,
The year is drawing nigh.
Shadows lengthen, gather strength,
The year is drawing nigh.
The dead they stir, and look around,
The year is drawing nigh.
Tonight they walk, tonight they dine,
The year is drawing nigh.
The sinks down, she’s dying now,
The year is drawing nigh.
Beneath the hills, the dying sun,
The year is drawing nigh.
Hollow hills, they open wide,
The year is drawing nigh.
Faerie folk, the mighty dead,
The year is drawing nigh.
Samhain’s fires, burning bright,
The year is drawing nigh.
To dance around, in death’s embrace,
The year is drawing nigh.
Ancestors dead, some long gone,
The year is drawing nigh.
We tip a glass, we place a plate,
The year is drawing nigh.
Death stands up, tonight he reigns,
The year is drawing nigh.
In darkness strong, the dying year,
The year is drawing nigh.
The revelers grow deathly quiet,
The year is drawing nigh.
All knees bend and all tongue stilled,
The year is drawing nigh.
For Death takes all and all will come,
The year is drawing nigh.
The Gates of Death, they open wide,
The year is drawing nigh.
His face you meet, at Death’s great doors,
The year is drawing nigh.
A friend, a judge, a lover, a blade,
The year is drawing nigh.
His embrace is sweet, but deathly cold,
The year is drawing nigh.
In love he strips you, bone from bone,
The year is drawing nigh.
Nothing left, you pass beyond,
The year is drawing nigh.
The veil it parts, the doors swing wide,
The year is drawing nigh.
Your last strong breath, last ******,
The year is drawing nigh.
And through you go, to what’s beyond,
The year is drawing nigh.
But Death’s great doors and Life’s fair doors,
The year is drawing nigh.
What’s dead and gone, will be reborn,
The year is drawing nigh.
A new breath breathed, a new day dawns,
The year is drawing nigh.
Death to Life, he takes your hand,
The year is drawing nigh.
All is gone, but all in new,
The year is drawing nigh.
The new dawn’s sun, in the east,
The year is drawing nigh.
The cold it flees, the shadows hide,
The year is drawing nigh.
Dark Samhain’s night to new year’s light,
The year is drawing nigh.
What was dead has come again.

A temetés és az esküvő ugyanolyanok. Miért reptetnek galambokat mindkét tradíciónál...? Most akkor a test halálakor szárnyal szabadon a lélek, vagy mi van? Azt hittem értem a lényeget, de minél többet tapasztalok és fogok fel a létezés értékéből annál inkább rájövök, hogy szart sem tudok. Szerintem a többiek is csak okoskodnak. Nincs válasz, nincs jövőkép, nincs utópia, nincs happy end. 

A túlzott életigenlés és pozitivitás és a depresszió, örök agónia és sötét pesszimizmus ugyanott gyökerezik. 
Menekülhetsz ebbe is, abba is. Felfoghatod így is,  úgy is. Annyi szabadságod van, hogy megküzdési stratégiát válassz. Meg vallást. Életfilozófiát.

Mindig az szopja be, aki itt marad. 

Halálfélelem. Életösztön. Soványmalac a jégen. 

Az utódnemzés nem kis csoda, nem önmegvalósítás. Reprodukciós kódolt ösztön, félelem attól, ami elkerülhetetlen, egy álszent önáltatás és remény, hátha nem maradsz egyedül, hátha nem rohadsz el lassan és pusztulsz el (el fogsz) és a gyereked is el fog.

Evolúció. 

Kiteszel egy másik érző, gondolkodó emberi lényt annak, amitől te is elemi szinten rettegsz és abba csomagolod, hogy az élet szép és csoda és a halál a vele járója, és minden napért hálát kell adni és így is totál megéri. 

Ha mázlid van, nem leszel rákos, rokkant, és nem húzod addig, hogy egy rothadó fertővel teli kórháznak csúfolt horror hotelben végezd be. 

A természet csodálatra méltó, de ez a halandó human experiencenek kialakított tér – a világ –  akkor is egy groteszk és ijesztő hely. 

Mi történik 2020 óta?