Az oltáron fekve ragyogó, fénylő, aprócska, úszkáló pontokat láttam a levegőben. Nem sütött a nap, de olyan fényenergiai villanások cikáztak a szemem előtt, mintha trippelnék. A légzésemre figyeltem és a hideg, merev kő termikus kölcsönhatásba lépett a túrától felhevült testemmel, lassan fokozatosan…

                                                                          - Sáros vagyok? - Nem.  - Mindenki mocskos, mindenki sáros...  - Nézd ottvan Peacock :D    Magyar turista életkép.      - Nézd, ingyen könyvtár! De cuki. Vajon ki rakta ezeket…

- Most akkor tényleg otthon hagytad a füzeted?- Ja.- De miért csinálsz ilyet?- A józanság teszi.- Akkor minek jöttünk? Betéphetnénk itt a tóparton is.- Azt hittem a mozgás, a kint lét, a természet...-  Csak a pecsét.   - Baszki, lehetne még egy koponyád.- De hogy visszük haza a fejét? -…

- Hol van mindenki? - Hideg van. Otthon. - Akkor ez most extrém sport?        - Tudtam, hogy szar vége lesz...de 3 token. - Ez lesz a sírodra írva. - Ez is? Mehet a szívfájdalomszopás és a bánatbaszás mellé. Meg, hogy a gyorssal az a baj, hogy lassan öl.