Undorító ez a hétfői lassú halál – gondolom magamban a buszon zötykölődve hazafelé. Ja, hogy kedd van. Tökmindegy. Kocsiban is csak ülhetnék a kurva dugóban, egymagam, a keddi, szürke, esős-párás lejövőmmel. Elöregszem, lassan a szüleim is, aztán már ők sem lesznek velem… Na jó, ne rohanjunk ennyire…

- Egész szombaton szarul voltam és fetrengtem energiátlanul. Biztos a front.- Ja. A lejövő meg a front.- Milyen lejövő? Masters of Hardcore óta nem szívtam. - Hát...- Bár, utána hiába vettem ki a hétfőt aludni ha a rá következő hétvégén is szétszívva fiúkákkal találkozgattam. - Na igen. - Magadat…