Undorító ez a hétfői lassú halál – gondolom magamban a buszon zötykölődve hazafelé. Ja, hogy kedd van. Tökmindegy. Kocsiban is csak ülhetnék a kurva dugóban, egymagam, a keddi, szürke, esős-párás lejövőmmel. Elöregszem, lassan a szüleim is, aztán már ők sem lesznek velem… Na jó, ne rohanjunk ennyire…

Fotó: @mkarolyi   Láncreakcióvagy kémiaiSötét víziófoglyaivagyunk mindannyiannézd, az a forma már nagyon kivanKivagyok én isde ki vagy tehogy tőlem kérsz?Nem félsz?Amit adok méregAz energia, mit beengedekélősködő féregKizárom az érzéstKizárom a realitástNem keresem többéa felelőst, a hibástValami…

Bár kétszínű lennél, de hétszínű vagy, bontana szét a prizma inkább azon a Pink Floyd borítón, cuz you need some education.... Bocsika ha magadra vetted e társadalomkritikát, a szétszívott orromból elpöckölt fikát. Fejétől bűzlik a halHamis szólamú ősrégi dalEzt kìvànja meg az emberi fajSzìnes…

Csöpög az eső, a doki azt mondta menjek le tízre.  - Még jó, hogy van fedél a fejünk fölött – állapítja meg négyünk közül az egyik, aki szintén fél tíz óta ott ácsorog. Nekem azt hazudták telefonon, hogy tíz perc alatt megvagyunk, bevallottan olcsó, állami támogatott frontin recept reményében…