– Mit érzel, amikor kiüresedésig basznak ezek az egyének? – Megkönnyebbülést. – Ennyi? – Végtelen könnyűséget. Már–már békét – gondolkodik el. – Ez neked tehát a zen állapot? – Nem tudom, létezik-e olyan – vallja be őszintén. Leveszi az arcához mérten is túl nagy légyszemüveget. A…

    A napok lustán, kényelmesen teltek Anna számára. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mióta színt vallottak egymás előtt és elfogadták ennek a fura kötődésnek a mibenlétét. Érdekes hármas volt ez a maga banális gyönyörűségében. Bár gyakran oszlottak meg munka és egyéb tényezők miatt, a harmónia…

A csodás képekért és karakterért köszönet Silkley-nek :)   Clara lófarokba fogta derékig érő, szögegyenes, vörös haját. Mintha csak egy rutinos, reggeli szopásra készülődne. Reflexből csücsörített hozzá, pehelysúlyát behajlított hosszú és kecsesen izmos jobb lábára helyezte, ezzel oldalra tolva…

A Domina     Angelique karjait és lábait vastag bőrszíjjak rögzítették szorosan egy remekül megmunkált, mahagóni fenekelőpad széleihez. A szájában klasszikus, vörös golyóbis díszelgett, pont megfelelő méretben ahhoz, hogy elfojtsa a hangokat, de azért még eléggé kényelmes legyen a hosszú távú…

  Zoé a ruhásszekrényt rendezgette, lezser, de csinos otthoni melegítőben. Próbálta kikapcsolni az agyát és kiüríteni belőle a munka és hétköznapi stressz újra és újra makacsul felbukkanó buborék-szerű gondolatfoszlányait. Csütörtök kora délután volt, mikor úgy döntött, lecsúsztat valamennyit abból…

  Gergő idegesen nézegette az óráját a cidri hidegben ácsorogva a Nyugati téren, a kávézó előtt, ahol Zoéval beszélték meg a találkát. Magában nem merte randinak nevezni, attól tartott, a nő így közli majd vele nemhivatalos keretek közt a felmondását. Jobb, ha előre felkészül, mikor hivatalosan is…

  Anna egykedvűen, már-már letargikusan bámulta a Csajok sorozat negyedik évadát, ki tudjahányadszor. Lila csokispapírok hevertek szanaszét az ágyán, a laptopja billentyűin csokoládésujjlenyomatok éktelenkedtek - még arra sem vette a fáradságot, hogy letakarítsa. Ami azt illeti, napok ótaát sem…

Mirakel völgyének ölelésében évszázadok óta békesség honolt. A Fekete folyó szüntelen folyása szelte két részre a termékeny földet, titkait a fellegekbe burkolózó bölcs hegytetők őrizték. A víz magába itta és messzire sodorta az egykor patakzó vért, tisztára mosva az ősi bűnöket.

Kerstin Blumenthal árnyékként mozogva zárta be az ajtót. Az irányítás kiesett kezéből, vagy sosem volt igazán az övé, most nem számított. Csak a szomszéd Bauerék meg ne lássák, te jó ég, mi folyik abban a házban! Még veszélybe sodorná őket is, vagy még rosszab; ha túlélnék a találkozást az éhes…

Nessa ráérősen, unottan könyökölt a stégen, szép ívű arcát karjaira hajtva élvezte a nap erőteljesen simogató sugarait. Szemérmetlenül leste a rakodó munkásokat, hosszan bámulta a feszülő izmokat, verejtéktől gyöngyöző, cserzett bőrfelületeket. Kitapasztalta, hogy a Sanctuary minden második apály…