Undorító ez a hétfői lassú halál – gondolom magamban a buszon zötykölődve hazafelé. Ja, hogy kedd van. Tökmindegy. Kocsiban is csak ülhetnék a kurva dugóban, egymagam, a keddi, szürke, esős-párás lejövőmmel. Elöregszem, lassan a szüleim is, aztán már ők sem lesznek velem… Na jó, ne rohanjunk ennyire…

- Nem hiszek az obszidiánban. -  Én meg nem hiszek a szerelemben és Auschwitzban. - Amíg elhiszed, hogy van Auschwitz, addig nincs szerelem. Auschwitzban is létezik szerelem, szöges drótháló mögött, félholtra soványodva, fogatlanul. Amíg ebben hiszel, élsz. Tudod mi a bad trip? A bad trip nem…