A top tízes vendégek még megvannak, valamelyiknek még az arcát és testalkatát is fel tudom idézni. Büdös Robinak még a szagát is.
A többi összefolyik. Túl sok alkohol folyt le. Túl sok beazonosíthatatlan eredetű porcsík égette szét a nyálkahártyámat és azt a túl intenzíven berregő motort odabent.
„Ilyen hőfokon nem lehet folyamatosan égni…” – mondta egyszer anyám. Lehetett.
„Ha így folytatod nagyon hamar ki fogsz égni.” – közölte egy jóval idősebb barátom. Vele már megszakadt a kapcsolatom.
Most meg itt ülök, full kicsekkolva és vodkával nihilbe transzformált szomorúsággal. Nem baszok rendesen. Nem játszom alantas, mocskos, alá-fölé rendelt, anyagias vagy anyagiaktól mentes szexuál-mentális játszmákat. Azon kapom magam, hogy írok róla és olyan, mintha nem is én lettem volna ott…