...Miközben meg szellemileg porszemként pergek leMíg szépen lassan elfogyokAkár üvegórában a homokVagy mint kiürült pakk, amit márHiába nyalogatsz az íze végettA hatóanyag rég kiégettSoha sem volt, vagy semmivé lettEgy szürke hétfő reggel elkopott.Ráeszmélve, hogy jobban szétszedAmi tegnap ilyenkor…

1. Hol az egek alja hegytetőkkel összeér, Sniffany ott békességben éldegél, Háromszöglet erdejének kicsiny boszorkánya, Kit középkorban a hátáról levetett a máglya. Nyugalmát a városokban Ő sohasem lelte, Egy reggel aztán itt érte a napsugarak kelte; Éppencsak, hogy megérkezett legészakibb…

Miért érzem mindig màrcius tavaszán Túlhevült szívemnek hajnal-teraszàn ülve, ha kezdődik vilàgoknak èbredèse, Szirmot bont létemnek összes tèvedèse? Mint kéne rezgésével eggyè lènyegülni, Tábortűznek lángját békén körül ülni, Csendes harmóniában elengedve vàrni Törtènjèk - ha îgy íródik -…

Beléptem a szobàcskàba  Üres falak közé, Ráláttam az asztalàra s  Hogy mit függesztett fölé. Megkerültem szépen csendben,  Léptem nesztelenül, Mìg meg nem láttam a tükrében  Magam, meztelenül.  Mosolygott csak s azt mondotta: "Màr nagyon vàrtalak, A fekete tükörben hàrom éjjel òta Dèmonnak…