Az engem kritizáló postot lásd a válaszom alatt.
Örömmel olvastam ezt a részletes kritikus elemzést egy blogon, a Drogriporter.444.hu-n publikált írásaimmal kapcsolatban. Végre egy alapos, idézetekkel alátámasztott vélemény, nem pedig alpári "drogos kurva" komment.
Bevallom, hízelgő elismerés attól a néhány hozzászólótól, akik szerint, még ha fake írásokat publikálok, nagyon is realisztikusak, és biztosan konzultáltam addiktológussal, mielőtt megalkottam őket.
Érdeklődve olvasom a véleményed, mi szerint egy valódi drogos prosti nem fogalmazna ilyen körülményesen. Sajnálom, ha csak butus örömlányokkal volt dolgod, ismerek intelligens, rafkós kurvákat, akikkel a társalság maga az előjáték, remélem egyszer összehoz eggyel a sors és a kellemes élmény tán kitágítja kicsit a szexmunkásokat beskatulyázó, meglehetősen korlátolt nézeteid.
Szerintem egy prosti, pornós, vagy kamerás modell ugyanúgy rendelkezhet tehetséges skillekkel, mint egy mérnök, egy óvónő vagy egy árufeltöltő. Szerethet fotózni, írni, rajzolni, akár hobbiból, ha szerencséje van, mellékállásban, pénzt keresve vele.
Think out of the box.
Az ember nem csupán egy foglalkozás, hanem tulajdonságok és adottságok halmaza is, s, hogy mit kezd ezekkel, az csak rajta múlik, és a lehetőségein, amiket megpróbálhat kihasználni. Ha összejön a promozott könyv, dedikált példányt kaphatsz Sniffanytól! ;)
Amit a kötelező családellenességről és a férfiak hibáztatásáról állítasz, az néhány, a kontextusból kiragadott idézet, mely nem fedi a post valós tartalmát. Önvallomást tettem, én is viselkedtem agresszívan az adott kapcsolatban, nem csak az említett férfi.
Nem vagyok továbbá családellenes sem, én csupán szubjektív nézőpontom fejtettem ki, mert én még, sajnos, nem láttam pozitív családpéldát. Örömmel töltene el, ha egészséges kapcsolatokat, törődő és felelősségteljes szülőket látnék, akik gyermekeik számára szerető, bántalmazásoktól mentes, békés és biztonságos hátországot, családi körülményeket biztosítanának, toxikus kötődési minták helyett.
Legyen Sniffany egy fiktív karakter. Legyen ő a szomszédlány, a girl next door a lakótelepről, az irodai munkatársnőd, akiről nem is tudod, hogy fogyaszt. Legyen Sniffany egy drogos kurva, egy züllőtt, szégyentelen ribanc, aki élvezi, ha kiakaszthat és arra gerjed, ha gyűlölöd. Legyen Sniffany a görbe tükör, amibe nem egy és nem két ember, de egy egész társadalmi réteg néz bele és látja az eltorzított, mégis valóságon alapuló, négy fal között zajló hétköznapi problémákat, amik jelen vannak, de senki sem beszél róluk nyíltan, mert fél az ítélettől és megbélyegzéstől. Legyen Sniffany a tehetségtelen wannabe asztalfiók író, akinek nem jött össze, de te mégis rendszeresen olvasod, idézel tőle és kritizálod őt.
Mint mondtam az építőjellegű kritikát szívesen fogadom, de szögezzük le, hogy ha Oravecz Nóra, Fejős Éva és Karafiáth Orsolya írhat, akkor Sniffany írásainak is létjogosultságuk van az interneten, pont úgy, mint a te kritikáidnak. Ma már úgyis mindenki újságíró, DJ és influencer, a tehetség nem számít, csak a fake imázs, meg az, hogy megetesd a trollokat. Jó étvágyat! ;)
PS: Gondolom tudod; a cuccozást nem szükséges propagálni, úgyis nyomja mindenki a nélkül is, illetve azt is olvastad, hogy a lejövős depresszió postomban kifejtettem a negatív mellékhatásait és árnyoldalait is.
Üdvözlettel,
Sniffany
"Drogriporteren:
DROGRIPORTER – Hollandia, a könnyű drogok otthona: „"Meg persze a sajté, a tulipáné és a kurváké. Van még nagyon élvezetes sültkrumpli (...) is, de maradjunk a témánál. Meg a buliknál és fesztiváloknál, mert ahhoz a hollandok nagyon értenek." Olvasói beszámoló következik Sniffany-tól.” – ...akivel még véletlenül sem a cuccozást akarjátok propagálni és persze true story az egész, folytatásokban:
Drogriporter – élet – Alkohol, amfetamin, agresszió, meg a lejövős depresszió: „A drogfogyasztás sötét oldala: lejövés, depresszió, párkapcsolati erőszak.” – ...ahol MINDIG a férfi a hibás és ahol az áldozat MINDIG visszamegy a bántalmazóhoz ahelyett hogy megállapodna egy unalmas nemdrogos nemagresszív fickónál: „Értelemszerűen akkor és ott kellett volna lelépni és szétköltözni. Én viszont az egyedüllét gondolatától jobban paráztam, mint attól, hogy az eset újra megtörténik, esetleg eszkalálódik. (...) Egy ideig béke volt, elfojtás, csend és elvonás. Leálltunk (...) a fehérrel, (...), együtt akkoriban még sokat spangliztunk, valami azért kellett, a száraz elvonás elvégre nem opció.” – ...és így tovább, mintha a Modorosblogot olvasnánk, még a kötelező családellenes dumát is megkapjuk: „Nem akarom megmondani a gyerekemnek tizenévesen, ahogyan nekem megmondták, hogy az irodalomból nem lehet megélni. Nem akarom, hogy az érzékeny, okos, művész lelkű gyermekem egy droid társadalomba agymossák, egy egyre csak romló oktatási rendszerrel, ami már serdülőkorától kezdve kitépi belőle a lelket és darabokra zúzza az iskola udvar betonfocipályáján. Nem akarok újabb dolgozó hangyát szülni a rendszernek. Köszönöm, nem.” – Szerencsére te már leálltál a drogokkal meg az írással is...ja nem, pont ezekből akarsz megélni: „Azt hiszem, regényt tudnék írni az elmúlt éveim lejövéseiből.” – Nem az a baj hogy fake az egész, rengeteg tehetségtelen író van aki kamu imázzsal akar befutni (FYI: ott bukik a dolog hogy egy valódi drogos prosti NEM fogalmazna ilyen körülményesen), hanem az hogy egy bemutatóra váró (de „hivatalosan” csak most készülő) könyv promózására megy ki az egész játék:
Sniffany Drogos Esti Meséi I. - Kurvák, kokain, kamerák: „Az Olvasóink írták sorozatunkban ezúttal egy volt szexmunkás, Sniffany vall tabuk nélkül szexről, kokainról és kamerákról” – Ezért érdemes volt a 444-re költöznötök...ja nem, de legalább kiderült hogy ami régen a swingeres könyvek voltak az most a drogos-pornós önvallomás. Nap kommentjei:
