Már csak néhány nap maradt a szakdolgozat leadásának határidejéig, de Lili még mindig nem küldte át a végleges verziót neki. A lány minden nap elküldte a képet arról, milyen fehérneműt visel, jelentett róla mit eszik és kikkel találkozik órák után, de a szakdolgozatról múlt szerda óta mélyen hallgatott.
Bízott benne és szinte látta maga előtt, ahogy szorgalmasan, koncentráció közben enyhén kiöltött nyelvvel, a megfelelési kényszertől szinte görcsös ujjacskákkal gépel. De tájékoztatni elfelejtette róla hogy áll vele, pedig azon állt, vagy bukott az ő jogi diplomája.

A kezébe kellett vennie az irányítást, tudnia kellett, hogy Lili tényleg úgy haladt-e az írással, ahogyan azt elvárta tőle. Megkérdezte mikor végez és öt perccel előtte már zsebre tett kézzel, türelmesen pásztázta a kampuszon lézengő, fesztelenül cseverésző diákokat. Lili kilépve a kis rakott szoknyájában, combközépig felhúzott zoknijában, mappáját szorosan ölelve magához csaknem meglágyította a szívét. Tartotta magát, most ellenőrizni jött, hogy a szub cicuskája elvégezte-e a feladatát. Még csak el sem mosolyodott, mikor a lány elé sietett. Lili arcocskájáról hamar lehervadt a mosoly az ő komor ábrázatát látva.
- Szia - motyogta félénken a lány. Mellé szegődött, amint sietős léptekkel indult el kifelé, egy félreeső, lepusztult, régóta használaton kívüli játszótér irányába. Nem kérdezte milyen volt a napja, vagy hogy van. Egyáltalán nem is szólt hozzá.
Mikor végre elérték a játszóteret, a fák takarásában fenyegetőn, továbbra is némán magasodott felé. Lili összerezzent, ő meg a lány hosszú hajába markolt, másik kezét közepes erősséggel szorította a torkára. Lili még éppen kapott levegőt, de a beszéd már nehezére esett, ahogyan a fiú vastag ujjai a torkába nyomódtak.
- Nagyon szép kis rózsaszín masnik voltak ma a tangádon, de az írásról ugye nem feledkeztél meg? - kérdezte.
- Nem... - lehelte a lány, szemébe könnyek szöktek. Hogy a feltételezéstől, vagy a durva fellépés váratlanságának hatására? Talán ő maga sem tudta.
- Hol tartasz?
- Már csak a forrásjelölések vannak hátra... és egy utolsó letisztázás, hogy biztosan ne legyen benne nyelvtani hiba - hebegte.
- Jó kislány - a lány eddig torkán szorító keze most annak masnis kis bugyijába csúszott, futólag ellenőrizve és elégedetten konstatálva; kellőképpen nedves lett a puszta közelségétől is. Vagy mert imádta, ha így bánik vele. Azt is el tudta volna képzelni, hogy Lilike, mint egy direktvéletlenül felejtkezett meg a szakdolgozatának részleteiről való jelentésről, kiprovokálva tőle mindezt, így követelve az extra figyelmet...
- És a lábjegyzetek? - kérdezte, lefelé nyomva Lili fejét, egészen a cipője orráig közelítve a lány rémült arcát - Ugye nem felejtkeztél meg a lábjegyzetekről sem?