A dagi Phillip, a svájci-német, egyébként jóképű, de erősen túlsúlyos, pénzes perverz disznó egészen a kezdetektől fogva megvan nekem. Volt egy hosszabb szünetünk, mert hát eltűntem a webkamerás stream oldal modelljei közül, nem deaktiváltam a profilom, de jó két évig a website felé sem néztem. Egészen megfelejtkeztem a hűséges kis (vagy inkább nagy…) Phillipről és mikor egyszer, csak úgy, kíváncsiságból bejelentkeztem, heti rendszerességű érdeklődő üzenetek vártak.

Mistress, hol vagy?
Mistress, jól vagy?
Mistress, minden rendben?

Egészen meghatódtam, szemeimbe szinte könnycseppekként ültek a svájci frank szimbólumok, olyan rajzfilmes-dolláros jelleggel, csak kedvezőbb valuta átváltási árfolyammal.
Szóval megírtam neki a hangoutsom címét, másnap meg már jött is az üzenet:
Mistress, te vagy az?!

Nem csak én vagyok még mindig elbaszott, hála istennek a világ és a csicskáim sem változtak sokat. Najó, Phillip azért magára kapott még húsz kilót, meg egy vezetői pozíciót egy svájci logisztikai cégnél, illetve mennyasszonya is lett, aki természetesen nem tudja, hogy XS-es női ruhákba préselt testtel bassza otthon a saját WC deszkájukat, én meg száz frankért nézem videóchaten.

Felidéztem a régi, közös, online élményeinket. Azt, amikor egyetem alatt lektoráltattam vele a német nyelven írt beadandóimat, még a szakdogámat is, és ő készségesen átnézte nekem, mert jó kis szub volt. Az az igazság, hogy kedveltem Phillipet, bár a maga módján nagy mennyiségben ő is rohadt idegesítő tudott lenni a moobs-os (man boobs) videóival és állandó kényszeres megalázkodásával. Na jó, azt azért csíptem, ahogyan mindig Goddessnek szólít, szinte elhittem olyankor. Szinte.
Egyszer az egekig magasztalt és hosszan ecsetelte, mennyire nagyon olyan fickót érdemelnék magam mellé, aki folyamatosan istennőként kezel és a tenyerén hordoz. Majdnem kibukott belőlem – ja, mint te a mennyasszonyodat, akinek nekiadtad a női fehérneműket, amit együtt válogattunk össze az egyik online szeánszos alázásodhoz, mi, fat head?
Csendben maradtam, mert bár a folyamatos megszégyenítést és a testsúlyával, alkatával való gúnyolódást igényelte, egymás magánélete és személyes tere tabunak számított. Hát hogyne. Ő is csak egyszer jegyezte meg, mennyire látványos a pupilláimon az elfogyasztott drog mennyisége.
 „I see that on your pretty eyes…” – mondta.

Néha hétköznapi emberként is chit-chateltünk, de egészen ritkán, ha túl kedves és normális hangnemben kommunikáltam vele, már hiányolni kezdte a sértéseket és ezt szóvá is tette. Persze, előre kifizette, minden hónapban és fizeti azóta is – tartsa meg jó szokását.