Az egyik percben még a halálra gondolok a metrón ülve, a következőben mar a számat kenem ki ajakápolóval. Hatalmas O betűt formálok az alsó és felső ajkamból, ordít róla a fasz fantázia.

Fáj a szeglete, kimarta a rengeteg sós stresszrágcsálás és kiszárította a hideg.

Alienes, halottasházas meztelen nős grafikát görgetek végig a facebookon, valami weird csoport, vagy oldal posztolta ki.

Az agyam azonnal átkapcsol, mintha társaságban lennék.

Képzelt dialógusok Vol. 1254.

- Nekem teljesen rendben van, ha halott kurvákat nézünk - mondom neked.

Te csak váltogatsz a különféle pornográf videók között, léptetsz, mint egy basic Netflix listán. Pléh arccal bámulom a szodómiát képkockákon és a nekrofil trailert.

- Tudod nekem mindegy – folytatom zavartalanul. -  Annyira aberrált vagyok szexuálisan, én azt szeretem, ha ütnek a behatolás előtt. Úgyhogy felőlem ezt is nézhetjük közben, vagy csinálhatjuk vanillában, az is jó. Legfeljebb majd mindenféle retekre fogok gondolni, míg dugsz. 

A fejemben vagyok, ott létezem, nem is tűnik fel, hogy mini szexshow jellegét öltve kenegetem azóta is a számat azzal a kék, gyógyszertári szőlőzsírral a hármas metrón. Istenem, még csak nem is vörös Dior. Az a lepattant proli forma, legalább ötven éves, ha nem több - ki tudja ezeknél, a puttóság öregít - az meg úgy bámul, mintha nőt sem látott volna még soha életében. Amint észreveszem elkapja a tekintetét. A Lehel tér óta nézheti a műsort.
Vajon milyen arcot vághattam?
Ha a fejembe látna, sírva menekülne el.
Vajon mennyire egészséges szombat délelőtt a halálra, mint önnyugtatásra gondolni a metrón?
A szex, az bezzeg mindig eltereli a kibaszott figyelmem.
Ekkora adag önutálat sehogyan sem illik egy szombat reggelhez, még másnaposság és lejövő nélkül sem.