Mindkét nem kikészül
A másik nem nemétől
Sok magányos psycho
Jóllehet, ezért öl
Mert az anyjáén kívül
nem jutott egyéb öl
ha jutott is hiába
egy valódi pinába
nem tolná irányba
a pornóból nem néz föl
szűkül a nő és szűkül a kör
tesztoszteronba fullad a sör
Vagy fordítva, mindegy mert rég
nem élvezek ordítva, torzul a kép.
Sok éve hordozott ezernyi seb
Hatláb mély, rajta varos a heg
Az ölelés intimebb, mintha
kutyában basznának meg.
Túlságosan hajszolt kielégülés,
szaporodó fertőben gyermek szülés.
Köszönöm nem, én ebből nem kérek,
Más önimádatába éppen, hogy beférek.
Az egész értelmetlen hazárdjátszma
Csak épp’ senkinek sem maradt ásza
Se kör, se dáma, csak cinkelt kártya
A jolly joker itt elbaszott pszichodráma
Pókerarcuk minő gyenge álca
Fejük felett úgysem törik pálca
hisz' a többi is pontosan oly’ szerencsétlen
felsülnek, mint kiskifli túl forró kemencében
elsülnek túl hamar, ha már nagyon régen
nem jó a lapjárás, na meg az emelt téten
pislognak mint pocok a lisztben pont aképpen,
ahogy a cuki kis kártékony rágcsáló
Kísérje őket halálba majdan a sírásó!
Pusztuljon ki ez a lerohadt társadalom
A létfenntartás programozott fáradalom
Senki sem törődik, senki sem kötődik
Más tekintetének tükréből töltődik
Ha néz is egyenesen, bele a szemedbe
hiába mély a kút, s ő elmerülne benne
forrásában nem téged; csak önmagát keresve.
Ez lett hát mindnyájunk keserves keresztje,
soha nem leszünk e Földön igazán szeretve.