Azt mondtad nekem:
mostmâr lelke van a rajznak
Én azt felelem:
Tobb szólamú dallama
a bârd kezêben lantnak
Valahol olvastam abban a fantasy mesében
Hogy régi népek hittek egykor többes istenségben
Úgy két lélek is megférhet egy műalkotásban
Hiszek még valahol testtelen osszetartozàsban
Nem ismerlek, tàvol vagy ìgy misztifikâlhatlak
Amilyennek fested magad, annak àlmodhatlak
Rajzold fel a szakràlis kört, s én belefogalmazlak
Miként kolostoros szerzetesek kódext oltalmaztak
Gyermekként kis képeskönyvet, eként lapozgatlak
Digitàlis könyvàramban ahogy tetszik, pont úgy ragozhatlak.
Az osszes energiàm elszótagoltam
Gondolatból kerekìtett szavak mögê bújtam
Néha elszomorodom màsok örömén
Hogy lehettem volna annak küszöbén...
Féltékeny vagyok bevallom, mert nekem ez jutott
Ezer meg egy àlmom parttalan zàtonyra futott
Korallból épult s szàz hajótört lélekből
Én vagyok rajt a holt szirén, ki dalâval embert öl
Voltam én is ember, teljes értékű valaha
Vad valkűr, ki úgy vélte, vàr râ a valhalla
Hordozta Freya szabadsàgàt, ősi női erejét
Vértet viselt, rúnákból írt mágikus ereklyét
Büszkén bitorolta macskák húzta szekerét
S megannyi mély régi, forratlan sebhelyet
Mit sem a múlt, sem a föld túl mélyre nem temet
Vìzre szàllt hàt keskeny sârkânyhajóban
Hogy igaz útjât meglelje egy viking-kalózban
Megnyugvàsát eme emberi valóban
E harcosnak született földi halandóban.
A tenger hamarost sötét óceànba torkollik
Kicsiny hajója hullàmok hàtàn hànykolódik
Az égbolton Odin haragja, villâmként szóródik
Ki eltéved a tengeren a semmibe sodródik
Vìz vér és csontok
Érző hùs és gondok
Ennyi az ember
S egy erős koponya
Vigyàzza emlékeit
Osszeköti érzékeit
Beléje kódolt jelkép; egy Vegvísir
A szirénnek visszhangja egyre sìr
Nem halt még ki belőle a viking nő
Csontjaiba vésetett belső irânytű
Visszatalàl mindahànyszor a ködben elveszne
Ez lett a szerencséje, a végzetes keresztje
Meg az a szerelem, mi nincs, bàr lehetne
Dalolt a szirén, hajójàt hàtszélnek eresztve
Ki hozzà sietett, szàz örvény àldozatul szedte
A feneketlen tenger őket el elevenen nyelte
mostmâr lelke van a rajznak
Én azt felelem:
Tobb szólamú dallama
a bârd kezêben lantnak
Valahol olvastam abban a fantasy mesében
Hogy régi népek hittek egykor többes istenségben
Úgy két lélek is megférhet egy műalkotásban
Hiszek még valahol testtelen osszetartozàsban
Nem ismerlek, tàvol vagy ìgy misztifikâlhatlak
Amilyennek fested magad, annak àlmodhatlak
Rajzold fel a szakràlis kört, s én belefogalmazlak
Miként kolostoros szerzetesek kódext oltalmaztak
Gyermekként kis képeskönyvet, eként lapozgatlak
Digitàlis könyvàramban ahogy tetszik, pont úgy ragozhatlak.
Az osszes energiàm elszótagoltam
Gondolatból kerekìtett szavak mögê bújtam
Néha elszomorodom màsok örömén
Hogy lehettem volna annak küszöbén...
Féltékeny vagyok bevallom, mert nekem ez jutott
Ezer meg egy àlmom parttalan zàtonyra futott
Korallból épult s szàz hajótört lélekből
Én vagyok rajt a holt szirén, ki dalâval embert öl
Voltam én is ember, teljes értékű valaha
Vad valkűr, ki úgy vélte, vàr râ a valhalla
Hordozta Freya szabadsàgàt, ősi női erejét
Vértet viselt, rúnákból írt mágikus ereklyét
Büszkén bitorolta macskák húzta szekerét
S megannyi mély régi, forratlan sebhelyet
Mit sem a múlt, sem a föld túl mélyre nem temet
Vìzre szàllt hàt keskeny sârkânyhajóban
Hogy igaz útjât meglelje egy viking-kalózban
Megnyugvàsát eme emberi valóban
E harcosnak született földi halandóban.
A tenger hamarost sötét óceànba torkollik
Kicsiny hajója hullàmok hàtàn hànykolódik
Az égbolton Odin haragja, villâmként szóródik
Ki eltéved a tengeren a semmibe sodródik
Vìz vér és csontok
Érző hùs és gondok
Ennyi az ember
S egy erős koponya
Vigyàzza emlékeit
Osszeköti érzékeit
Beléje kódolt jelkép; egy Vegvísir
A szirénnek visszhangja egyre sìr
Nem halt még ki belőle a viking nő
Csontjaiba vésetett belső irânytű
Visszatalàl mindahànyszor a ködben elveszne
Ez lett a szerencséje, a végzetes keresztje
Meg az a szerelem, mi nincs, bàr lehetne
Dalolt a szirén, hajójàt hàtszélnek eresztve
Ki hozzà sietett, szàz örvény àldozatul szedte
A feneketlen tenger őket el elevenen nyelte
Rajz: @korodi.viktor.patrik
