Rajzolta: Lew
Bizonyos ajtók ha feltárulnak
Oly sok mindent elàrulnak
A vilàgról alkotott képem képletesen
végletesen
végérvényesen
tudatommal
együtt módosult
Annyi szìn és érzés àramlik
Vibràlón fölém tornyosul
Elnyel, beszippant, elragad, eltemet
Visszatérni onnét — nem is tudom honnét... —
Csak transzformációként lehet
S ha lehetne màsként, akkor sem akarnék
Màr nem is ismerek rá, ki az aki volnék...
Csak azt tudom, ki voltam
Üres àrny a földi pokolban
Börtönbe zàrt szabad spirit
Humanoid apró halandóban.
Az a realitàsnak kikiáltott valósàg
– Bàrki agyszüleménye is legyen:
Neki ajànlom: heroic dózist egyen! –
a létfenntartàs, csak az kényszerît
A rendszer bedaràl, kiéget, émelyìt
Bennem új rétegeket képez minden utazàs
Asztràlsìkon, dimenziókban való kutatás
A visszatérés mindig egy mélyebb zuhanàs
Mìg nincs màr lejjebb, se' feljebb
Csak kàosz és végtelen kattogàs
Bad tripnek nevezett làzas làtomàs
Kiégett lélek, üres receptorok
Hiàba, egyre többet és többet tolok
Növények, tablettàk, cseppek, porok
Szintetikus létformàk, fejlett korok
gyermeke vagyok, a pakk magzatburok
abba szültek engem, grammra kimérve
Azt mondjàk mérgezem magam
- bár innen nem jutok ki élve.
Legalàbb az eltöltött idő legyen teli,
mint a felezősàv nélkul gyàrtott eki
Itt igaz szeretetet régóta nincs
csak instant endorfin, kemikál kincs;
az MDMA love kitölti szìvemben a hiànyt
Vastag csìk amfetamin mutatja meg az irànyt,
Ha K-holeba esve pixelek közt el talàlnék tévedni
A zöld füstben visszatalàlok a múltamon révedni
A jövőt tervezve előre készkedni, lépkedni,
Magamba szàllok vissza.
Sosem voltam és nem is leszek soha tiszta;
Megbékélek végül a világegyetemmel,
jól lakom a megkeresett kenyeremmel
az elfogadás egységben áll hálával és kegyelemmel
a karma mély életvonala összeér a tenyeremmel,
A felsőbb erőben, a nagy egészben nincsen jogom kétkedni
Okozat és cél az, miért embertestben értelmet nyert létezni.
