Ren idegenkedve, kissé feszengve állt a kereskedés bejáratánál. Még nem szánta el magát arra, hogy alaposabban körül nézzen, nemhogy az örökbefogadásra. Lopva pillantott körül. A helyiség barátságos, meleg színei és az egyenruhás, csinos eladó lányok szolid távolságtartása némileg oldotta benne a feszültséget. Mintha egy hétköznapi, talán pénzügyi tanácsadói, vagy utazási irodába érkezett volna, a helyiség kellemes, üzleties berendezése nem árulkodott a kínált szolgáltatásról. Kivéve talán a szemben lévő recepciós pulton elhelyezett prospektusok. Meg azok a képek a falon, amiről az ennivalóan édes, cica -és nyuszifüles lányok mosolyogtak vissza rá.

Ha már legutóbb az erős, anyáskodó nőkhöz való viszonyulásom taglaltam, nézzük az ellentétes pólust. Milyen voltam én anya szerepben.
Érdekes ez, mármint a női szerepvállalás sokrétűsége és most nem szeretném fixen elhelyezni ezt a társadalomban, de akkor is brutális, hogy mennyire érzékeny és törékeny lehet egy nő, egyszerre meg maszkulin, erős és anyáskodó is. Ugyanabban a testben, ugyanahhoz a személyiséghez kapcsolva a sok oldal, mint ezernyi tükörszilánk.
Jó, ez most pont egy kurvára kifacsart, perverz és valahol lélektelen anya szerep lesz, mert nem a saját gyerekemről, vagy egy kislányos, határozatlan barátnőmről lesz szó, hanem egy idős, őszülő fasziról, aki szerette ha kisbabaként kezelik és fizetett is érte.
Semmi erőszak, semmi alázás, csak szerepjáték, megadva a módját. Volt neki PVC rugdalózója, amit magára csináltatott, kis lakk előkével. Elég groteszk látvány nagydarab faszit gumi rugdalózóban etetni a frissen kikevert bébi papival. Kanállal és cumisüvegből.
Pelenkája is volt neki, hálás voltam a sorsnak, hogy nem szarta össze magát.
Oké, azt nem vállaltam volna.
Hogy meglegyen a sava-borsa, ha ez önmagában nem lenne így is elég fűszeres, akkor szerette a strap-ont. Tiszta farsangi feeling, most, hogy így egyébként is közeleg a hamvazó szerda, ha belegondolok. Két méteres, kopaszodó, ősz, gumirugdalózós kisbabát kúrni húsz évesen, műanyag műfasszal kutya pózban.
Privátban járt hozzám, másfél-két órás sessionökre, soha nem párban, és otthon, a saját albérletemben fogadtam őt, ott babáztunk.
Hogy csak most jutott az eszembe...
A szerepek a tudatalattiban lappanganak. Amúgy soha nem szerettem a gyerekeket.

Mivel a szó szoros értelmében vett anya karakter hiányzott, a lehető legkülönfélébb módokon építettem be ezt a női szerepet az életembe.
Olyan ismeretségeket és barátságokat kötöttem nálam idősebb nőkkel, melyek ezen a züllött, de anyáskodó, érettnek tűnő kapcsolódáson alapultak. Pont nem azon, ami hiányzott, amúgy, a rendes nevelés, némi korlátozás és terelgetés… A vérszerinti anyám pontosan ugyanezt a típust testesítette meg. Jófej alkesz, akivel bármiről lehet beszélni, míg ki nem üti magát. Inkább a barátnőmnek tekintettem, mintsem az anyámnak. Nevelni és rendes, ésszerű tanácsokat adni, azt nem tudott. Arról viszont rengeteget mesélt mindig, mennyire jól él és milyen szép a Karolina nevű szaktársa a levelező fősulin, és hová utazik mindenféle arab sejkekhez, meghívásra. Egyik nap koktéllal a tengerparton tél közepén, lenge, fehér strandruhában, másnap a Burj Khalifával a háttérben pózol elegáns, de meglehetősen kurvás miniruhában olyan homokimakikkal az oldalán pózolt, akik bár visszakozást váltottak ki belőlem, de elnézve a csodálatosnak tetsző életet élő konzumnőt, a kódolt ribancság magvait sikeresen elültették tinédzser fejemben…

A lány, mint mindig örömmel várta a találkozót. Csinosan öltözött fel, de nem túl kihívóan. Túl régóta voltak már, túlságosan jó barátok. Olyasfajta barátság volt ez, amit nem szokás túl rövid szoknyával és ostoba kijelentésekkel pengeélre állítani.