Anna, Melinda és Petra suli után ráérősen lődörögtek az utcán, a téliszünet aznap vette kezdetét. Még három nap volt karácsonyig. Az idő egészen enyhe volt az idén is és a három lánynak eszében sem volt még hazamenni.
- Esetleg menjünk át hozzám filmet nézni meg kajálni – javasolta Petra.
- Jobb ötletem van – közölte Melinda, és egy üveg Finlandiát húzott elő a hátizsákjából.
- Nálad mindig van valami pia? Alkesz – forgatta szemeit Petra.
- Akkor nem kérsz? – kérdezte Melinda, és a másodperc tört része alatt nyitotta ki a mangó ízesítésű tömény italt és húzta meg.
- Ide vele – közölte vigyorogva a lány. – Anna? – nyújtotta felé.
- Nem, nem. Maximum egy kis tojáslikőr, vagy forrócsoki, szigorúan két cent rummal.
- És azt honnan szerzünk? – kérdezett vissza Petra. – Menjünk a plázába?
- Zoliéknál ma házibuli lesz, karácsonyi. Hoztam jelmezt is, oda megyünk – közölte Melinda, a főnökasszony.
- Zoli egy pöcsfej – mondta Petra.
- A haverjai is azok – toldotta meg Anna.
- Lehet, de van fűtött medence és rengeteg pia. És ott lesz Márk is.
- Az maximum téged érdekel – mormolta Anna. – Én inkább hazamegyek.
- Na jó, akkor legyen a pláza, és majd én utána tovább megyek. Nem hagyom magára a legjobb barátnőimet a szeretet ünnepén – karolta át őket két oldalról a máris meglehetősen ittas Melinda. Annának volt egy olyan érzése, hogy nem az utolsó óra után nyalt bele elsőnek a vodkásüvegbe.
- Menjünk akkor oda. Kicsit lődörgünk a karácsonyi vásáron, iszunk egy puncsot, szörnyülködünk a tömegen meg ilyesmik.
- Csodásan hangzik – örömködött Melinda, akinek láthatólag már az esti buli és Márk járt a fejében. Meg a Finlandia, amit úgy vedelt, mint a vizet.
A belvárosi bevásárlóközpont földszintjén óriás karácsonyfa díszelgett, a beöltözött, műszakállas Mikulás előtt jókora sor álldogált, izgatott, pirospozsgás gyermekarcokkal és türelmetlen szülőkkel.
- Úh, várjatok… - Melinda arca is meglehetősen piroskás volt, de inkább a vodkától, mintsem az ünnepi izgatottságtól. – Pisilnem kell. Meg hoztam ünnepi rucit, mikulás sapit, meg ronda kari pulcsit. Öltözzünk át!
- Én nem – húzta el a száját Anna.
- Mi bajod van neked? Tiszta merev vagy. Kéne neked egy kis pia, meg valami pasi… - húzta Melinda.
Együtt mentek mosdóba, Anna már végzett és türelmesen várta a csapoknál Melindát meg Petrát. Nem kifejezetten kedvelte a karácsonyt, a családja szétesett, a távoli rokonai rém idegesítőek voltak, nem is igazán tartották a kapcsolatot. A karácsonyi dalokat meg egyenest ki nem állhatta, márpedig a kórus, ami éppen akkor kezdett rá a „Jingle Bell Rock”-ra, a plázás mosdó falain át is beszűrődött.
Melinda szinte kirobbant a WC lengőajtaján, Petra, aki szintén szalonspicces volt, felvisított, amint meglátta barátnőjüket.
- Jézusom, te mi a faszt csináltál magaddal?! – röhögött, szája elé kapva a kezét.
Anna megfagyott, száját összepréselte az elemekkel működő, ledes égősorral körbetekert Melindát elnézve, aki azt leszámítva csak egy piros, fehér bolyhos tangát és egy mikulás sapkát viselt.
- A ronda karácsonyi pulcsi olyan snassz – vihogott a lány. - Gyertek, menjünk, szerváljunk piát. Fogadjunk, hogy legalább két ingyen kört szerzek mindkettőtöknek. Magabiztosan, a vodkásüveget lóbálva indult el kifelé. Anna gyorsan kapcsolt és elkapta a karját.
Melinda meztelen, már korai éveire meglehetősen telt kebleit még hivalkodóbbá tették a piros-zöld villódzó karácsonyfaégők.
- Nem mehetsz ki így! Gyerekek is vannak.
- Azok a Mikulással vannak elfoglalva – Melinda próbált kiszabadulni Anna szorításából, de a lány szigorú, ellentmondást nem tűrő arccal bámult rá.
- Ezért nagy bajba kerülhetünk. Állítsd le magad. Vegyél fel valamit, addig nem mész innen sehová! – kivette a kezéből a vodkásüveget és magasra tartotta. Melinda agresszívan próbálta visszaszerezni az értékes italt. Mellei himbálózva követték ugrabugrálását. – Visszakapod, ha felköltözöl.
- Igen, anyu – törődött bele savanyú képpel Melinda, de még utoljára megszemlélte magát a tükörben. Karcsú derekán, fenekén is spirálisan, gondosan rendezte el az égőket. Bomba siker lett volna…
A két lány lehámozta róla a drótozott izzókat, Melinda pedig kelletlenül, imbolyogva bújt bele a piros, bársony, dekoltált, csengettyűs miniruhájába.
- Helyes – sóhajtott fel Anna megkönnyebbülten. Melinda sértődötten kapta ki kezéből a vodkát, és meg sem várva barátnőit, kiviharzott a mosdóból.
Petra aggodalmasan nézett Annára.
- Menjünk utána.
Anna bólintott. Már bánta, hogy nem ment egyből haza. Melinda ünnepekkor mindig megkattant egy kicsit. Az ő családi helyzete sem volt éppen egyszerű, ahogyan egyiküké sem. Az ünnepi hangulat meghittsége rendszerint túlkapásba, balhéba és részeg műsorba torkolt. És hol volt még a szilveszter…
Mindketten Melindát keresték a tekintetükkel, de sem az énekkórus előtti nézőközönségben, sem az italpultnál nem látták a lányt. Anna egyre türelmetlenebb és dühösebb lett, próbálta óvatosan kerülgetni a forraltborral és porcukros édességekkel ácsorgó, lődörgő embereket.
- Baszki ezt nem hiszem el… - Petra megállt, és az óriás karácsonyfa felé mutatott. A hatalmas székben, törpe növésű manónak öltözött segítők közrefogásában trónoló plázás Mikulás ölében Melinda üldögélt. A sor szétszéledt, néhány suhanc állt csak ott, röhögcsélve és sugdolózva nézve a jelenetet. Az anyukák felháborodva húzták arrébb a gyerekeiket és zavart férjeiket.
Melinda keresztbe tett lábakkal ült a Mikulás ölében, rövidke ruhája feneke félgömbjéig csúszott fel, látni engedve fehér bolyhos bugyiját. A Mikulás szemeibe nézett kacéran, valamit mondott neki, aztán a nem is olyan öreg, állszakállas figura egy piros-fehér csíkos, görbe nyalókát húzott elő a zsákjából.
Anna és Petra alig mertek közelebb menni. Nem akarták megvárni míg a security közbelép, de nem lett volna kellemes most Melinda barátaiként mutatkozni mások előtt.
- Ilyet szerettél volna? - kérdezte a Mikulás és Melinda egy gyermek lelkesedésével bólogatott.
- Ó, pontosan ilyet…
Mélyen, csücsörített ajkakkal cuppant rá a nyalókára, olyan mélyen tüntetve el a szájában, mintha csak egyéb tehetségét szerette volna megvillantani a Mikulás előtt.
- Uhh… - a télapó csak ennyit bírt kinyögni. Olyan merevedést produkált az ölében ülő lány fenekének takarásában, hogy arca a ruhájához hasonlatos vörös színt öltött.
- Nagyon rossz kislány voltam idén – mondta Melinda, nagyokat cuppogva a nyalókán, kiengedve a szájából, elejétől a görbületig végig nyalva azt, miközben egyenesen a Mikulás szemébe nézett. – Akarod tudni, mennyire?
- Talán jobb lenne, ha… - nyökögte zavartan… a helyzet egyre forróbbá vált, néhányan köréjük gyűltek és az emeleti biztonsági őr lassan a mozgólépcső irányába sétált, hogy utána nézzen a lenti zűrzavar okának.
- Ha? – kérdezte Melinda és a télapó szájába csúsztatta az imént még jóízűen szopogatott nyalókáját. Egyik kezével félrecsúsztatta aprócska bugyiját, ujja cuppogva tűnt el a puncijában. A télapó hatalmasat nyögött. Ilyen holiday spiritet még sohasem érzett azelőtt.
- Melinda, azonnal gyere el onnan, mielőtt a biztonságiak visznek ki, baszki! – sziszegte Anna. Melinda felpillantott. A sötétkék egyenruhás, nagydarab kopasz a mozgólépcsőről figyelte őket, komor, de szintén zavarodott arccal.
- Hát, köszi a nyalókát, Santa – Melinda puszit nyomott a szégyenében majd elsüllyedő télapó arcára, majd saját mikulás sapkáját lekapva a fejéről áldozata ölébe ejtette, elrejtve annak igen látványos merevedését a kíváncsi szemek elől.
Mielőtt a security odaért volna, királynőként, bár kissé imbolyogva távozott megrökönyödött barátnői kíséretében.
- A biztonsági kamerák ezt simán rögzíthették – mondta aggodalmasan Anna.
- És? Nem csináltam semmit. Vagy én már egy nyamvadt nyalókát sem érdemlek karácsonyra egy plázás, csóró, kokós télapótól? - Melinda kishíján elsírta magát.
- Honnan tudod, hogy kokós?
- Nem csak a szakálla volt fehér – vont vállat Melinda. – Neki legalább fehér a karácsony… - tette hozzá a pláza forgóajtajába lépve és nagyot húzott a vodkásüvegből.
