Lilith merev kitartott karral, rezzenéstelenül ült lótuszülésben Annickkal szemben. Hosszú ujjai közt himbálózó obszidián inga metronómszerűen lengedezett kelet és nyugat közt, a lány üvegesedő szemei előtt.

Annick képtelen volt felidézni akár egyetlen olyan emlékképet, ahol bármely szülője, rokona felismerhető lett volna. Barátai nem voltak. A Boersma család elzárva tartotta őt a külvilágtól. Magántanulóként oktatta őt az apja, amikor nem tanult, akkor az anyjának segédkezett a házimunkában, s persze mindenekelőtt a helyi muszlim közösségi életben vett részt.

Egészen tudatlannak tűnhetett, ám rendkívül intelligens, érzékeny kislány volt, aki burokban nőtt fel. Lilith nem állhatta, hogy ne segítsen rajta. Ugyan már soha sem tudhatja meg, mi lett volna, ha normális, szabad gyermekkort és életutat kap, de azt még megtapasztalhatta, mivé válhat az ő démoni segítségével.

A nővérek napok óta nem látták Lilithet. Az a pletyka járta, hogy már nem érdekelte többé a fekete hit terjesztése. Valóban, Lilith úgy érezte, mindent elért, amit akart. Most új küldetést érzett magáénak, lelkében nyugtalanul kavargó, kitörni készülő tettvágy feszítette. Itt már egyébként is mindent véghez vitt, amit lehetett.

A katolikus egyház templomai feketén ragyogtak Baphomet vigyázó bal keze alatt. Megtette, amit az Ördög megkövetelt tőle. Most máson volt a sor, egy egész új generáción. Lilith szívügyének érezte, hogy utat mutasson nekik, hogy lássák, van más választás, mint amit a világ és a nagyhatalmak beléjük sulykoltak.

Annick Boersma volt az élő, ártatlan bárány eltévelyedett példája. Lilith anyai szeretettel oltalmazta a lányt. Nem számított hány nap telt el, hányszor telt ki a hold – nem hagyta magára fogadott leányát. Annick nem merte elhagyni a kolostor alagsorát. Probst nővér időnként hármat koppantott a minden fényt és életet kizáró zárt tölgyajtón, ezzel jelezvén, hogy ételt és italt hozott.

Lilith senki mást nem engedett Annick közelébe, még a legközelebbi bizalmasait sem. A lány így is félt, még tőle is, napok múltán is. Olykor úgy ölelte, mint anya a néma gyermekét. Bár nem lehetett szóra bírni a teremtést, osztozott a fájdalmában, átvett belőle és Annick mellkasa napról napra könnyebbé vált. Újra lélegezni kezdett.

Lilith ekkor látta elérkezettnek az időt a hipnózisra.

Elő kellett csalogatnia azokat az eltemetett emlékeket, melyek bezárták Annick Boersmát. Lilith fel akarta szabadítani a lány lelkét, kerüljön is bármibe.

A barna téglás ház ablakait nem takarta függöny. Hollandiában ez nem volt szokás. Jóval azelőtti delíriumos álomszerű víziót látott, mintha csak Annick lelki szemein át bámult volna egy kristálygömbbe, mely megmutatja a múlt rég elfeledett, önvédelmi mechanizmus által feledésbe burkolt titkait.

Rotterdam kikötőjén át érkeztek az országba, itt is telepedtek le, egy három emeletes, szűk lépcsős holland kertvárosi sorház 9-es száma alatt. A reggeli esőcseppek még nem száradtak meg a piros, oldalvást kitámasztott bicikli nyergén.

– Ide gyere – szólt rá Kaav, az apja. Annick kezeit tördelve lépdelt feléje, bár semmi rosszat nem tett, apja dorgáló hangja azonnali szégyenérzetet ébresztett a lányban. Megállt előtte, lesütött szemekkel nézte a zokniját. – Miért nem öltöztél még át? – kérdezte, álla alá nyúlva emelte fel a lány fejét. Annak ártatlan kék szemeiben félelem csillant.

– Csak nem rég értem haza és…

– Csurom víz a nadrágod – közölte szárazon. Keze Annick fenekébe markolt, középső és mutatóujja a lány szeméremajkai közé furakodott a biciklizéstől kikopott, átázott anyagon át.

– Megyek és átveszem – motyogta Annick, de jól tudta; innen most nem megy sehová. Jól ismerte apja szokásait. Lehunyta szemeit, hátha akkor elmenekülhet a jelen valóság őt körülvevő, láthatatlan börtönt képező erőteréből. Hiába szorította össze erősen remegő szemhéjait, nem válhatott érzéketlenné. Kaav a fodros bugyijában matatott, s már nem csak a szemhéja, a térde is remegett. Nem vágyta a tolakodó ujjak érintését, de az idegvégződései olyan érzékenyen reagáltak, hogy egész testében érezte a szűk, még szűz hüvelyébe hatoló ujjakat. Lábai elgyengültek, Kaav másik keze pedig aprócska melleire markolt.

– Jó kislány – simogatta meg csapzott haját elégedetten. Szerette, ha Annick némán tűrve engedelmeskedik.

Frissen sülő vacsora illata kúszott a szobába, Annick édesanyja éppen a konyhában sürgölődött. Meglehetősen elfoglalt asszony volt. A Boersma házban egyébként sem volt elfogadott a tétlenség.

Lilith szemében vörös démontűz lobbant, míg Annick szeme sarkából kövér könnycsepp gördült végig a lány angyali arcocskáján.

Rendben – fogta két tenyere közé Annick hideg kezeit. – Egyet se félj. Minden rendben lesz.

Mit forgatsz a fejedben…? – szólalt meg végre, kezdte visszanyerni emberi erejét. Mintha a beszédet is újra kellett volna tanulnia mind azután a trauma után, amit átélt

Belgiumba megyünk – közölte Lilith acélos tekintettel.

Mit csinálunk Belgiumban? – döntötte oldalra fejét Annick, őszinte gyermeki kíváncsisággal.

Rendet – felelte nemes egyszerűséggel Lilith. Higgadt, dermesztően nyugodt hangon, mintha mi sem lenne ennél természetesebb.

Egy nyár eleji reggelen indultak útnak. Florian, Annick és Lilith triumvirátusát semmi sem állíthatta meg. A három mesebeli szám, számmisztikailag tovább kombinálva pedig a hatalom végtelen halmazává fokozható. Florian kiskutya szemeit látva Lilith acélos szíve egyébként is megenyhült. Mégsem hagyhatta a megtérített papot a bevadult apácák örökké éhes, nyughatatlan falkája közt őrizetlenül... Ki tudja mire térne aztán vissza.

Egyébként is jól mutatott a maszkulin energia az új női felsőbbrendűségben. Lilith Új Egyensúlyt akart, nem egyoldalú elnyomást, mint a patriarchátus ősi, elavult ideái szerint élők. A férfi maszkulinitásra éppen olyan nagy szükség volt. Egyszerű, biológiai kódolás ez. Semmiféle hatalmi vagy egoisztikus, individuális vélemény nem befolyásolhatta. Kellett a maszkulin a feminin mellé, mint a ying mellé a yang. Sötét, rideg éjjel után a hajnalpír, ami még csíp ugyan, de idővel – és ideiglenesen – elhozza a nap melengető sugarait. D vitamint ad, elemi energiát. A nőnek kellett a hímtag, a hímnek pedig a női anyaméh bölcsője. Bölcsessége.

Így mentek hát hárman, Belgiumba. Annick Boersma néhai muszlim családjához. Három sziluett a napnyugtában. A zenit sötétségbe fulladt, Lilith fáklyát gyújtott; tüzét átadta Florian és Annick kezébe helyezett még száraz gyújtósfára is.

Terjesztette a tisztító tüzet, mint az igét.

Annick anyjának mostoha csadorja kapott lángra elsőnek. A nő bokája úgy villant fel a mindent felemésztő lángok közt, mint hófehér húsdarab a pokol purgatóriumának kormos, fekete, bűnből megtisztuló mocskából újból szűzzé váló céda meztelen öle.

Kaav Boersma nem úszta meg ilyen könnyedén. Míg végignézte, ahogy nejéről leégetik z eddig nem csak testét, de személyét is leplező kendőt, úgy, hogy a nő bőrének mágikus módon egyetlen pigmentje sem ég el a tisztító tűzben. Haja szála sem görbül, mi több; a lobogó kendő alól kígyóként előtekergőző, göndör tincsei önálló életre keltek.

Lilith egy tűzben tisztított, hajlított, japán acélból kovácsolt pengét adott a feleség kezébe. A penge hajtűkanyarulata felett Salamon hetvenkét démonjának neve izzott fel, héber és latin nyelven gravírozták őket a nemes fémbe, még a Grimorum Verum írásának idején.

Annick Boersma anyja lesújtott a karddal, megfosztva Kaav Boersmát az egyetlen dologtól, melyre olyan büszke volt, s melynek viselése azon téveszmét ültette fejletlen fejébe, hogy a női nem fölé helyezheti önagát, s férfi társait.

Florian csodálattal és mély egyetértéssel szemlélte a szertartást. Elismerőn hajtott fejet a női lét kvintesszenciája előtt. Annick azon az éjszakán újjászületett, mint a kis főnix-fióka a lángokból, melyek saját hamvaiból fakadtak. Aznap éjjel az ikrekben jegyében telt ki a Hold – a sötétebbik iker orcájának holdvilág képe tükrözte vissza Sötét Hold Lilith, a Föld leányainak egyesítő, szép orcáját. A Hold aznap éjjel mosolygott, és Annick Boersma szélesen visszamosolygott rá. Fel, teli szájjal, a fekete éjszakai égre. Akár a pokolra is mosolyoghatott volna, hiszen;

„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.„

Throwback to '19 inspiring OST