Eddig is tudtam, hogy a PSY képmutatás a pszichedelikus szubkultúra közösségileg fenntartott hoaxa, legimitizálja az összes addikciót és mentál zavart. Azt hittem már semmin sem lepődöm meg tíz év goázás után, de kiégés ide vagy oda, még mindig van lejjebb. Először puffogtam és elégedetlenkedtem bogyó peaken, zero szerotonin persze, amúgy is mindig szenvedek valamin. De azért az tényleg csalódás volt, hogy Hatikwa nem live set-et tolt.
Egy ideig flashelgettem a letisztult menetelős náciprogira, meg az acides színes-fraktálos erdő vizuálra. Meg az emlékekre, amiket ez a zene elevenít fel zsenge huszas éveim elejének afterjaiból. Mostanában dolgozni szeretek rá, változnak a szokások. Az amf már nem partydrog, funkcionális serkentő, a psy nem after, hanem háttérzene a matrixban való droid munka mellé. 
Ez nem a psy hibája. Én maxoltam ki az élményt, a szerotonint és dopamint meg nulláztam. Nem baj, semmi sem tart örökké, tiszta narkós buddhista káosz boszorkány succubbus lettem harminc éves koromra, Soma Mama Gésa elbújhat. Asszem indítok egy astro csatornát, meg okkult tarot coaching workshoppot. Édenred utalványt és jó minőségű MDMA kristályt is elfogadok. 
Magányos buli volt. Hatikwán egyedül voltam. Darkon is. Afteron még inkább. Nincs menekvés a saját magam magánya elől. Se a psy, se a dark, se az after, se a társaság, se a fake barátságok, se a social network nem rejt el önmagamtól. Nincs menekvés, nincs megmentő. Semmi sincs. Lassan én is semmissé válok. Túlságosan lassan. 

Szóval Hatikwa szettje alatt a kijelzőn megjelent a havi futószalagon gyárott sample-PSY mixekben fellelhető árlista.

Ez egy random aktuális példa csupán, a szeptemberi psytrance adag. A ketás bemivannáladozós afteres aláfestés a pakkleves mellé, mikor már minden mindegy, csak adjál rá hangot, meg húzzál ki még egy csíkot, tesa.

 Rögtön ezzel kezdődik a videó.

Komolyan pulcsikat, ajándéktárgyakat és Merchandise termékeket promóztak a kivetőn. Álltam, majd kínomban elröhögtem magam, tapostam még egy kicsit, aztán mikor egy édesre és barátkozósra lasztizott szőke lány elkezdte masszírozni az irodista munkától elgémberedett, amftól befeszült vállaim és csukyás izmaim, irtó zavarba jöttem. Az érintés hirtelen, emberi, valódi volt, de már a hátsó szándéktól féltem, meg, hogy közben a zsebembe nyúl, vagy csak be akarja hivatni magát valamibe.
Nem megy ez már nekem. Azt sem hiszem el, amit én magam vélek feltételezni, vagy érezni.
Goodbye, Goa.
Szép tíz év volt. Vagy ha szép nem is, tanulságos. No way out.
The only way out is in.
In and Out.
6 in 6 Out. I collect your fuckin head.

Hatikwa azért még mindig király, de asszem most a Radical Moodz-t jobban érzem, nyuggerben, a négy fal közt a ledlámpámmal és egy random felcsapott, lejárt licenszű Wordbe írogatva a konteoim és kifacsarodott gondolataim. Én már csak egy megment, enyhén pszichózisos, öreg goás-hardos-identitászavaros skizo freak vagyok. Vagy mi. 

PS.: A dark insanity volt. Szétadtam, főleg aki fél öt körül játszott rendkívül high BPM szettet.<3
Bár nem értem mit keresett ott ennyi gypsy, de biztos hajtotta őket a kristály. És a sötétség.