Alja feneketlen, mély a nyúl üreg

Nem kandikálnak ki belőle fülek

Nyuszika félős, nyuszika ugrik

Előbukkan aztan megint elbújik

Alja feneketlen, túl mély a nyúl üreg

Hallgatóznak a hosszúkàs fülek

Nyuszika félős, nyuszika ugrik

Répàt ropogtatva föld alà bújik

Ne kövesd odaát a kék nyulat

Zsebórája nem valós időt mutat

Pórul jàr ki màs vilàgi alagútban kutat

Csodaorszàg nem létezik, a nyúl ugrat

Ne válassz rossz utat!

Ennél szürreálisabb nem is lehetett volna ez a reptér, az első két órában, amit a négy és félből itt töltöttem, komolyan attól paráztam, hogy innen nem is indulnak repülőgépek.

Konnektor csak a női mosdóban, kaja nincs, de itt van ez a fura automata, ami úgy felforrósítja a taknyos papírzsebkendő állagú tortillát, hogy két ujjam közé csippentve bírom csak felemelni a műanyag dobozkát, amiben kiköpte.

Még jó, hogy nem automatás carbonarát rendeltem.

A vonaton mellettem három apáca, bujják a lengyel Bibliát, időszakosan keresztet vetnek, mondjuk minden második megállóban. Elgondolkodtam, vajon az úr üzent-e, de akkor ezeknek az ehetetlen ételeknek is üzenetet kéne hordozniuk... hát ma sem térek meg, beverek inkább egy sört. 

Fehér kiràlynő vagyok
Ti sötét parasztok
Fekete-fehér harcmezőn
Kiszàmolva haladtok
Mìg el nem hullotok

Leütnek
Sakk-matt
Sànc, halàltànc
Csalàssal ki ne jàtssz!

A végén egyedül àllok
Vagy időben kiszàllok
Mind bábok vagyunk
nagy jàtékosok kezében
A sakktàbla előre megìrt
szabàlyrendszerében

- Mondjuk téliszalámit ettem már ki seggből.
- Fúj, ez undorító.
- Neem. Szeletelt volt. Nem rúd feltolva. Meg áfonyát fityma alól kéz nélkül. Ahh, szeretem magam.

Itt ma nem lesz 420-as poszt basszátok meg
mer’ úgyis mindig széjjel vagyok szívva
a szemem alatti táskákból ez arcomra van írva
Százezerszer csalódtam már, s rogytam össze sírva
A próza nem megy, se nem ez a versnek csúfolt líra.
Betépve zen buddha helyett szorongok, ha shiva
nyolc karjába venne,
nem lennék hét fő bűnbe esve
parázslana megtekerve
blunt vagy varázspálca,
ködös álca füstös tánca
indica, sativa
rosszul megírt szatíra
csupán az életem
a felénél eldekekkelem.
Nevetnék csak száraz szájjal
Alkoholtól foszló májjal
Keserédes hamis bájjal
Megsodort örömmel
Zöld füstös közönnyel

- Frontin kéne nekem. A háziorvosom köcsög és nem ír fel.

- Ötezerér tudok receptet.

- Az a durva, hogy a benzo keresettebb, mint az eki, harminc felett...

  - Sáros vagyok?
 - Nem. 
 - Mindenki mocskos, mindenki sáros... 
 - Nézd ottvan Peacock :D 

Magyar turista életkép.

 - Nézd, ingyen könyvtár! De cuki. Vajon ki rakta ezeket a szexuális felvilágosító szakirodalmakat a Biblia mellé? 

 - Nem tudom, de elhozok egyet.

- Szeretnék valamit itt hagyni helyette, de nincs nálam könyv.

- Hát... majd írok valami internetes pornót. És akkor megvan az eszmei érték adományozása, csak virtuálisan. 

- Akkor én is elhozok egyet.

 - Ez a nő hat hete egyedül túrázik. Kint alszik az esőben.

 - Német. 

 - Na jó, de akkor is. 

 - Rakjuk be neki az Ich Will Bass-t. 

 - Nem hiszem, hogy értékelné....

A napok lustán, kényelmesen teltek Anna számára. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mióta színt vallottak egymás előtt és elfogadták ennek a fura kötődésnek a mibenlétét. Érdekes hármas volt ez a maga banális gyönyörűségében. Bár gyakran oszlottak meg munka és egyéb tényezők miatt, a harmónia mégis töretlennek látszott köztük.

Valójában Zoé Annával volt együtt legtöbbször az utóbbi időben, az elmúlt egy-két hónapban. Gergő új projekten dolgozott, eluralkodott rajta a szokásos munkamánia. A két lány néha aggódott egy kicsit, de egymással is remekül megtalálták a közös hangot.

Ha pedig Anna elunta magát, Zoé mindig szívesen látta vendégül náluk Melindát. Ami azt illeti, egyre szívesebben…
Melinda szemérmetlenül használta ki Zoé nyíltságát és vendégszeretetét. Imádta a ledekkel kirakott, többfunkciós, állítható hőmérsékletű jakuzzit a hátsó teraszon. Zoé pedig sohasem kapott elegendő figyelmet Gergőtől, így szeretett a lányokkal cseverészni koktélozgatás közben.

Egy péntek este, mikro Gergő zsinórban három napja tizenkét órázott, a nő a szokottnál egy hajszálnyit jobban becsiccsentett.

A belső hangomnak màr nem tudok hazudni
Hiàba a gyógyszer, ő nem akar aludni
Hiàba itatom alkohollal, ha szomjas
Tompàn duruzsoló kuruzslóként oktat
Nem hasznàl a szó és nem hasznàl a szer
mi megannyi mocskot szőnyeg alà seper.
A belső hang halkan, de élesen felel
A tagadás oly' szorgosan hiàba terel.

Pusztazámor, 2022 Január, Öreg Tölgy Fogadó, Oak Stories

Covid Omikron variáns, mínusz nyolc fok, torokfájás. Nem teszteltettem. Kit érdekel?
Menjünk illegál dark psy-ra. Bárhová, csak el innen. Meneküljünk. A kelenföldi buszpályaudvar párás-koszos ablakából bámultam a nagy kivilágíott led-es E betűt. E mint Escape. Jelnek vettem.
Később, bogyó peaken aztán realizáltam, hogy there is no Escape.
A mentális állapotból nem. A stimuláns is csak rávisz, a helyszín majdnem, hogy mindegy.
Mindezt az után, hogy Icebreaker megszületett.

Kanyarodjunk vissza.
Felszerelkeztünk narancssárga, jó erős Soundcloud logós lasztikkal, több liter előre bekevert fröccsel és olyan csíkszeredai meggylikőrrel, amit Icebreaker hozott otthonról és egyébként pálinkának is megállná a helyét. Egy ideig kétesélyes volt, hogy el tudok indulni, már nem is a keselyűként környékező lebetegedés, hanem a túl sok meggylikőr, vodka és meglehetősen kevés elfogyasztott szilárd táplálék miatt.

Icebreaker levessel etetett, én meg úgy húztam a csíkokat, mintha Felcsíkon lennénk. Sosem voltam Romániában, de ez most mindegy.

- Leszarom, hogy már nem szedsz antibiotikumot, NEM iszol fröccsöt reggelire! - mondogattam magamnak ezen a félgyógyult reggelen, fellélegzés helyett lemondó sóhajjal. 

– Borzalmas álmaim voltak egész éjjel. Stresszálmok. Horror karikatúra. Egy KARÁCSONYI házibulin – istenem, mennyire utálom a kibaszott karácsonyt – félig ember, félig torzszülött szörny-szerű lényeket zártam be valami előszobai gardróbba. A többiek elmentek fehérért. A szörnyek folyton ki akartak jönni és vissza kellett őket rugdosnom. Hangosan hallgattam hardcore-t, hogy elnyomjam a szörny hangjukat. Oké, ez így vicces leírva, de álmomban halál komoly para volt. És azon is anyáztam, hogy egy kurva csíkot nem tudok felszívni.
– De hát amúgy…ezt csinálod.
– Tényleg.
– Szekrénybe zárod a szörnyeket és elnyomod a hangokat.
– Metaforikus álom.
– Nem csoda, hogy féltél.

- Most akkor tényleg otthon hagytad a füzeted?
- Ja.
- De miért csinálsz ilyet?
- A józanság teszi.
- Akkor minek jöttünk? Betéphetnénk itt a tóparton is.
- Azt hittem a mozgás, a kint lét, a természet...
-  Csak a pecsét.

- Baszki, lehetne még egy koponyád.
- De hogy visszük haza a fejét? 
- Levágjuk.
- Kéne egy légmentesen záró tasak. Berohad.
- Á, nem rég óta halott. Nézd, a gyerekek bátrabbak, mint te.
- Tény. Nem is kéne előttük ilyeneket mondani. A tanárnő mérgesen néz.
- Pedig nem okkultista szertartásokhoz kell a koponya. 

- A dohányboltos nem akarta kiadni a cigit, mert látta, hogy a kisgyereknek lesz...
- Kár, lehet természetben törlesztett volna a srác.
- Nem vagyok kíváncsi egy 16 éves szűz faszra.
- Miért?
- Mert nem vonz.
- Kaptál végül cigit? 

- Anya, anya... Lefotózták a békát! 
- Igen. Városi.

... :D

 - Megbasznám azokat a lányokat.

- Nem is tudod melyikek a lányok. Koreaiak.

- Vinnyogó lányok.

- Piepkick lányok  :D

- Hanyatt fogsz esni.

- Dehogy fogok, Nagyon érzem a terepet.

- Ez lesz a sírodra írva.

- Dimitri K egy állat.

- Mark With a K... és Dimitri K - morfondírozom a holland DJ-k nevein. - Rájöttem ezek mér' kulcsosak! - ragyog fel a szemem a hirtelen full enlightment jegyében.

- Na?

- Mert a hollandok a kulcsról szívják a kokaint meg a ketamint. 

- Tényleg.

*Nordic walking-os lány elsétál*
 - Meg kéne dugni.
- Nordic walking közben?!
- Ja.
- ... mondjuk lassan megy.

Rajz by Soós Kitti

Egykoron élt egy nő, ki mára élő se nem holt
Valaha két lába, szép ívelő szája és orcája volt.
Homokóra alakjában meleg vér csordogált
Öregedett volna, tán még ma is róla szólna
Egy régi mese, nóta, vagy hozzá megírt óda
Míg az idő egy emberöltőn át folydogált
Nem is emlékszem már, hogy is szólt tovább...

Ízelt négy pár lába, áldozata kába
A sarokban várva, éjjel lesben állva
várt. Hiába fájt a csendes üres kis szoba
Szorgalmasan szociális hálót szőtt oda;
Benne nyíló sötét virág, más világra
kaput nyitó ősi mandala;

Átlók futnak kereszt formán szimmetriában
Apró cseppek gyöngyöznek az örök hiányban
Körkörösen szögbe záró kristályos szálak
Örvénylő sötét fénylő portálból az árnyak
kavarognak, csavarodnak, egyre hívnak
Kelepcében vergődve keservesen sírnak
Ösztönösen engedtek az Özvegy hívó szavának
Ellenállni nem tudtak a nekik szőtt csapdának
Fogva tartja őket a pókhálóból álló anomália;
A tér és idő a mértani középben ketté vált
Bele ragadt hím, ki a Fekete Özveggyel hált
Örök sorsa fonalát újra és újra szövi
Mígnem emlékét őrizve, meg nem öli
Elengedni nem képes őt, hiába távozott
A pókká torzult női démon erre kárhozott.

Magányra és vágyra
Feladott talányra
Kéretlen életre
Végtelen évekre
Élettelen, lélektelen
Férfiakkal teli
erejét így nyer
Testüket tekeri
szoros gúzsba köti
belőlük táplálkozik,
egyedül árválkodik
szövevényes pókhálójában.
Rá már nem maradt
ki emlékezne
élő, aki érezhetne
A pókasszony így tengődve
fakul a homályban.

Egy emberöltő óta gubbasztott a szobácska jobb felső sarkában. Ritkán változtatott pozíciót, többnyire dermedten vegetált. Alvásparalízishez hasonló állapot volt ez, az embereknél így hívják azt, ha álmodnak, mégis éber tudatuknál élik végig az álmot.
A rémálmot, melyből nem lehet felébredni. A démon árnyéka ott van a falon, de mégsem tudsz elmenekülni. A tested bénult, az elméd élénk, a félelmed valós.

Sehovà sem tartozom
de mindenhovà odacsapódom
Mint gazdàtlan golyó a retro
flippergépben, vagy csocsóasztal
ferdén lejtő lapjàn
nem tudom, hogy
ezek alapjàn
mi értelme újrakezdeni
itt nem lehet màst csak
időt és türelmet veszteni.
Emlékszem a régi iskolàm halljàra,
meg az egykor dohànyfüstös kocsma
alkoholosfilccel telefirkàlt WC falàra.
Az elkopott nevekre
és bölcsességekre
történelmet ìró,
repülő évekre
megannyi àlom,
még több tévképzet
lassan múló,
gyorsan kiújuló
fàjdalomérzet

Nincs olyan olyan rezsim ami elhallgattatna téged
Akvàriumba fulladva leled meg a véged
A pàlinka 40 fokos, de miért éppen India?
Elszívom, legyen az sativa vagy indica
Némó nyomàban
A kapitalizmus koràban
Miert nem keltél koràbban?
Aranyat lelnél a Korànban
Ha nyitott lennél a keleti kultúràra
Làtszik, hogy nem jàrtàl Ozoràra
Hiàba zabàlod két pofàra
A pszichedelika kaput nyit a vilàgra
Ha felfogod, mint légzsàk az ütközést
Az egészben làtod a mozaik tükrözést
A mindenség és semmi nem volt hiàba
Valaki valamit kevert a piàba
Nem halászlé amit eszel
és amit tudat alatt teszel
A tudatmódosìtàs tudatos
Önkìvületi önkéntelensége
Nem süllyedtél még a szintjére
Ne süllyedj ennél is mélyebbre
Az elmúlt tìz év elég egy életre...

inspired by everyone és mert nem tudom befogni a pofám

A jó öreg Andersom...

 - Do you need my ID card? - kérdezem illedelmesen.
 - I believe you are above 18 - felel jóságos, atyai mosollyal a feka eladó. Életem csalódása, eddig minden évben elkérték a személyim. Öreg vagyok. Ő meg olyan Morgen Freeman betépett jóisten vibeot árasztott. Hát, ez van. Megmondtam, hogy adjon valamit, amitől jól alszom, mire még kedvesebb mosollyal ajánlotta a Dutch Cranberryt. Szegény szétfeszült, amfos irodista turista nő - gondolhatta békésen. 
Aznap nem esett az eső Hollandiában. Sört ittam a csatorna mellett a padon sütkérezve és csak elvoltam a szimpla létezéssel. Ritka órák ezek, igazán.

Dr. Peacock in concert fullon volt. Annyira, hogy, ha nem fizettük volna ki a belépőt és 35 euróért a 9 tokent, hazamegyünk. 
 - I'm too old for this - mondta D. és örültem, hogy nem én hisztizek. Iszonyú tömeg volt, katasztrofálisan kaotikus szervezéssel. A körstadion két lépcsőjén beszorultak az emberek, mindenki egyszerre próbált az emeleti toitoi WC-khez jutni, hogy felszívja az első csíkját és beverje a lasztiját. Sör egy token, víz másfél. A toitoi WC-k ajtaján 0 tolerance felirat. Roken verboden - de azért passzívan lazán betéptem, mivel ezt sem igazán ellenőrizték és vágni lehetett sötétben pislákoló spanglik füstjtét.
Midenki hulladék készen volt, mint általában. A vizet elzárták, illetve műanyag lábpumpákkal, kis adagokban lehetett csak lötykölni. Ez azért nem megszokott. 
Nem videóztam, nem is nagyon fotóztam, örültem, mikor végre eljutottam slozira meg piáért és csak verettem a végéig, összesen öt perc üldögéléssel a lelátón. 
Billx fasza volt, de rövid, D-Frek és Major Conspiracy meglepően jó szettet tolt. Nem voltam még indoor nappali bulin, mikor este 10-re elfogy a vized, az reggel hatos állapot, fröccsel hidratálni éretlen, tinédzseres dolog. Nem hányni a hágai villamoson szimpla szerencse. 

Helen KA több szett alatt vokálozott, szép, lágy, tipik franciás hangja van, miközben rohadtul energikus csajszi. Mostanában totál rá vagyok kattanva a Creedsre.

Azért az irónia neonfénnyel basz pofán Hollandiában, a Silverdomtól kétszáz méterre, illumináltan imbolyogva sétálva az úton... :"D

Eindhoven újabban zsúfolt, a járatok késnek, kígyózó sorok. A busz simán kimarad, az emberek nem férnek fel. A COVID óta a wizzair emailt küldd, hogy menj ki három órával korábban a reptérre, hogy aztán 5-6 órát üldögélj ott a rendszerint később induló gépre várva. Így kell elkölteni a repjegy ár dupláját sülkrumplira meg Flügelre....

A holland lányok elszórakoztatták magukat és engem is a Loungeban, míg a gépre vártunk :D 

@whitesniffany #eindhoven #flightdelay #randomparty #party #klaptdoorjebotten #deadlyguns #lounge #netherlands #holland #dutch #dutchgirls #girlsjustwanttohavefun #airport #after #afterparty ♬ Klapt Door Je Botten - N-Vitral & BOMBSQUAD & Major Conspiracy

Fotók by: @mkarolyi_photo

LMBTQ, PLUR vagy namastégeci
mindegy mi szól a háttérben
ha jó a cucc ő akkor is vereti
fiatal még a test és az éjszaka
megteheti
a maradék felet is
megeheti
rideg hangzásra vonaglik ezer hőfokon égve
mindenki technos, aki máshova nem fért be
szubkultúra
akupunktúra – nem, ha belövöd vénásan
asszed menő vagy, ha túltolod tréfásan
vicsorogsz, de az évek csak szaladnak
az om jellel a junkiek majd szentté avatnak
nincs itt bűn, mert emlékezet sincs
a rastafari hagyományát őrző tincs
a szemedbe lóg és nem látod tőle
a valóságot, nem látod az életet
szintetikával színezed az éveket
Mit rejtegetsz olyannyira  
sötét napszemüveg mögött?
Tág pupillád alagutja végén
a fény megfakult és törött…?

- Be tudnád lőni?
- NEM! Miért magát nem tudja belőni?
- De.
- Amúgy mivel is?
- Inzulinnal...
- Ja...

***

- Nézd! Ott egy kígyófa!
- Nekem más jut róla az eszembe, de mindegy...
- Végre nem én vagyok a legretkebb a társaságban.

***

- Milyen szép arcod van!
- De a kutyára mondtad, nem?

- Csak nem halok meg.
- Lehet, hogy de, csak akkor lekéssük a buszt. 

- Vaddisznókaki!
- Mi vaddisznó... Szerinted a fülén tolta ki? :DDD

 - Hol vagyunk?
 - Még mindig a Börzsönyben....

- Nem akarunk azon az árkon átmenni?
- Neki rossz a térde én meg szuicid vagyok.

Kocáztassatok, tévedjetek és legyetek maszatosak. Addig sem otthon piáltok meg szívtok. 

Különben is a halal szerencsét jelent, nézd meg Amszterdam főutcáján a Halal Kebabot.

Csípős és hagyma nélkül, légyszi... 

Vagy fullvegán, glutén meg mindenmenteset

Az ásványvíz still 

A buborékokban képzelt szövegfoszlányok pukkadnak szét a felszínen

Ez a nap más, mint a többi

És ezt te is jól tudod

Kurvára unod

Hogy ünnepelni kell

örömet színlelni

Köszönni és köszönteni

Az életet - azt mondják

De megint csak egy év, amit túléltél

ha visszanézel, hogyan éltél

elmélázva, mennyi van még hátra?

Elfújod az ixedik gyertyát

más életet kívánva

a halálra várva

előre haladva

közben mégis

egy helyben állva

Fotó by @mkarolyi

A happy birthday korral járó illuminált elmagányosodó timeloopja a halál felé...