itt már úgyis Scheißegal was ist legal
a vér folyik, a szív leáll
szétzilált idegrendszer
túl sok belélegzett vegyszer
dermesztő valót kreál

füllesztő vagy fullasztó a nyár
a vér folyik csak, meg a nyál
rég nem vágyva
leszedálva
a végét várva
míg a szív leáll

újra szanaszét nyúlok a xanaxért nem tudom elhagyni a kanapét

A karácsony és a születésnap fej-fej mellett halad.

A vesztes az ünnepelt.

Jézust megfeszítették.

Én simán csak megfeszülök.

Amikor a digi alkalmazott router szerelés közben figyelmeztet, hogy nyugodjak meg, vagy infarktust kapok, esetleg csorgó nyállal, megbénult testbe szorulva végzem, az az előjele, hogy lassan-lassan itt a vége…. Mikor végre?

Ismétlődött az egész, de valamit jobban csináltam. Most kevésbé kurvaszar, mint tavaly.

Felismerések.

 ***

A kolumbiaim egy kokós ADHD tündér. Ma ő mentette meg a lelkem egy halni vágyó szegletét.

- I can’t stand gossiping. Gemini dark side.

- I am a grave, dear.

- Magammal viszem a sírba. Tell me in Spanish.

- Soy una tumba.

Undorító ez a hétfői lassú halál – gondolom magamban a buszon zötykölődve hazafelé. Ja, hogy kedd van. Tökmindegy. Kocsiban is csak ülhetnék a kurva dugóban, egymagam, a keddi, szürke, esős-párás lejövőmmel. Elöregszem, lassan a szüleim is, aztán már ők sem lesznek velem… Na jó, ne rohanjunk ennyire előre, egy kicsit nyugi! – mondogatom magamnak. Nem is olyan rossz ezen a buszon ülni hirtelen, a jelenben, különösen, ha a még sötétebb jövőbe tekintek…
Arrébb ülnék, ahogy a mellettem ülő feláll. A kabátom övcsatja a két ülés közé csusszan. A csat keresztbe áll és megszorul. Kitépni nem tudom, természetesen. Többet ésszel, mint erővel, persze, de az ujjaim túl vastagok, hogy beférkőzzenek a két ülés perem közé és változtassanak a csat tökéletesen keresztbe szorult helyzetű állásán.
Apró személyem sem tud változtatni a bolygóálláson.
Egy fiatal, műbőrnacis lány jön oda. Vékony, az ujjai is, jóval vékonyabbak, mint az enyémek. Jóval fiatalabb is, mint én, olyan 20-23 lehet, maximum.

Azoknak a vékony, kecses, fiatal, zsenge ujjaknak sem sikerül.

– Á, hagyd csak – mondom.

– Biztos? – kérdezi kedvesen. Tényleg nagyon kedves hangja van a lánynak. Még akkor sem tudnám utálni, ha egy másik jelenetben lenyúlná a férjemet.

– Öreg darab – mondom én és már nem tudom, hogy magamra, vagy a majdnem 8 éves kabátomra gondolok, ami már meglehetősen feszül, ha összegombolom. Mégsem tudok megválni tőle. – De azért igazán értékelem, hogy segíteni próbálsz. Tényleg kedves. Ez jó karma.

A lány tovább próbálkozik.

– Mint egy ördöglakat – állapítom meg. És akkor hirtelen lenyomom a csatot, ahelyett, hogy húznám, vagy az állásán próbálnék változtatni. A csat kiszabadul, a pántot könnyedén vezetem ki a két szék közül.

– Köszönöm – mondom a lánynak, aki eztán velem szemben ül le.

Pedig már majdnem elnyeltek a saját sötét gondolataim.

***

Némán, az elmúlt jeleneten meghatódva sétálok hazafelé a régi iskolám kerítése mellett. Hirtelen egy újabb lány szól hozzám.

– Te, bocsi, te nem a Kosztolányiba jártál? - kérdi. Felismerem. Baszki, csak ezt ne! – ijedek meg, megrohannak az emlékek. Rossz hírű, züllött lány volt. Agresszív és beszólogatós.

– De… igen. Miért?

– Én is oda jártam! Egyből felismertelek. Te tényleg semmit nem változtál!

Rohadtul meglepődöm. Száz évesnek érzem magam, elnyűttnek, gondterheltnek és azt mondja itt nekem, hogy semmit nem változtam.

– Tiszta Halle B Vibe, nem? – hajolt a fülemhez a haverom túlüvöltve a torz, dobhártyaszaggató piepkicket.

– Ja, eszméletlen, hogy pár éve még Ausztriáig meg Hollandiáig kellett menni egy ilyen buliért…

Most pedig itt van, Csepelen, az Armageddon elhozta nekünk Magyarországra a hamisítatlan hard partykat. A buli hangulat tényleg autentikus, a Playgroundban pedig flashek a fények. Néhányszor megálltam veretés közben és csak gyönyörködtem a szivárványszínűen és kéken csavarodó világításban. A vörös sávos lézerek tökéletes hangulatfestésként szolgáltak egy-egy veretősebb, rage taposáshoz, a szikragépek sárkányként hánytak tüzet az égig. A pokolban buliztunk és ördögien jó volt. Az összes energiát, felgyülemlett feszültséget, agressziót kicsatornáztam a bulin, boldog mosollyal az arcomon.

GPF-en mindenki elengedte magát – vagy épp kifordulhatott hétköznapi önmagából, ha épp’ olyanja volt. Az emberek kezében hatalmas, felfújható műfalloszok, akárcsak a külföldi fesztiválok aftermoviejain, vagy live felvételein. Egyesek még a maszkos uptempo king szettje után is ezekkel a mókás gumifigurákkal a kezükben flangáltak fel-alá.
Hatalmasat tomboltam az I’m a Virgin-re és a Greazy Frogra, a hangulat forró volt, tempós és szeletelős, de azért eufórikusan éneklős. Mindenki totál elengedte magát, vagy kiengedte magából az állatot.
You can be a lesbian, this is all okay! At the end of the song…

Denoisert a galériáról hallgattuk, fentről az egész staget és táncteret belátni a Playgroundon. Benne volt a kordonszaggatós, menetelős raw, erős kickekkel és az ismertebb dallamokkal vegyítve – szóval minden, ami egy velős, ütős hard szetthez kell.

Egyre több Billx track hangzott el a szettek alatt, a Halibo-ra ringatóztam, aztán verettem, totál extázisban. Később, lentről új arc és stílus ragadott magával. Olyan dark dnb-s, dubstepes, de dinamikus szólamú zenét tolt a maszkos Cursative. Egyedi fúzió, vad hangzás, keverve a régről ismerős ritmikákat. Ugyan, ki ne emlékezne a tető Rewind bulijaira?

Ördögbotot pörgető arcok és goth-dark ruhás underground egyének vegyültek a Rakehell pólós hardcore szcéna tagjaival. Mindenki tökéletesen megfért egymás mellett, azt hiszem, remek bulit tudhatunk magunk mögött.
Pucuék szettjét még megvártam, míg a lábam bírta. Elvadult, állatias uptempo volt, villámgyorsaságú flasheffekteket előidéző stroboszkóptechnikával. Imádtam.

Fotók és videók by: @thebreakcore

és Hard-J

Még csak most kezdődik a nyári szezon, de már készülünk a következő külföldi fellépőre. Október 22-én Aftershock látogat el hozzánk, a hazai kedvenceinkkel körítve. Kihagyni nem ér!

 - Kíváncsi vagyok értenek-e a csendből.
 - A csend gyilkos. 
   A csend félreért
   A csend remény
   A csend erény
   A csend helyén
   bármi lehet.

Random trip egyedül, szerda este, harmad papírral, különben is ki a faszom ünnepel névnapokat...? (De legalább nem boldog karácsonyt kívántak nekem.) 

Tegyünk úgy, mintha produktív, kreatív és self healing trip lenne ez. Írjunk valami értelmetlenséget, és nevezzük el trip naplónak.

Amúgy, rájöttem, hogy senkit sem bírok elviselni aciden. 

Okos voltam, hogy csak harmadot ettem, nem felet. Így kezelhető volt és nem paráztam szét magam a saját erkélyemen. A hold is szép volt és a belső hangom is kellőképpen okoskodó.

Semmi extra. Írhatnék valami értelmesebbet, értékesebbet, drogos pornó helyett. És narkózhatnék meg piálhatnék kevesebbet. Nincs új a nap alatt. 

A tükörképem torz alien volt, transzdimenzionális, nem emberi, de most nem is démoni. Elfogadtam, hogy fejlődnöm kell. Sokat. Ki kell találnom, mivel töltöm el a következő tíz évemet, vagy amennyi még hátra van. Az LSD nem mondja meg nekem és nem írja meg helyettem a regényt.

Inspirációt ad, izzítja az agytekervényeim, ragyogó aurával veszi körbe a felsőbb énem képmását a tükör-portálban. De a kezem nem mozdul, az életem nem változik meg, ha nem cselekszem a saját magamtól kapott üzenetek szerint. 

Több jót kéne sugároznom a mikrokörnyezetemben. Lehetnék jobb hallgatóság. Jobb barát.

Nem vagyok mindenható, már nem akarok világotmegváltani. Világgá menni igen, de már meg volt, és magam elől nincs menekvés.

The only way out is in. 

***

És elunod majd ezt is, ezt a színes, egykor különlegesnek hitt tudatállapotot. Unod a pszichedelikát, unod a vizuált, a reált, a kreált valóságot.

Végül egyedül maradsz a játszótéren. A többiek felnőttek, vagy meghaltak, vagy csak nem akarnak már játszani veled.

Talán te sem akarsz már játszani, de még is, mit tehetnél…?

Ez nem a te választásod, ez nem a te játszótered. Ez egy kijelölt út, emberi testben való tapasztalása annak a létformának, melynek kétségbeesetten próbálsz mélységet és értelmet tulajdonítani.

Pszichedelikumokkal.

Szaporodással.

Kapcsolatokkal.

Bármivel, ami az élet, a kontroll, a valahová tartozás és valahová tartás illúzióját kelti.

Lehetne rosszabb, lehetne tényleg, tényleg rossz – de te nem bírod a semmit, a békét, az unalmat, hát generálod tovább, amit generációkon át örökítettek beléd.

Az idő telik, hogy mivel, azt neked kell kitöltened. Ha nem töltöd ki, akkor is eltöltöd, ha úgy tetszik letöltöd, csak még több szenvedéssel.

Te vagy a bad trip, a félelem, a magány, az elvetélt magzat, a lázadó, a családanya, a mártír.

Te vagy a játszótér. Az üres játszótér.

A gyermeki kacaj, a sírás, az ugróiskola.

Te vagy a pedofil rejtett fintora

Te vagy az ítélet felső mentora

Te vagy, aki mennél még,

de már régen nincs hova.

***

"Hallod... téged folyamat belapoztatva kéne tartani. Teljesen vállalható sebességben tudsz így beszélni"

PS.: 

Asszem visszaszokom az LSD-re. (Nem.) 

A kevesebb több. Évi egy DMT trip és acid, amikor fázisváltás van, amikor hard reset kell, amikor ráérzek, hogy MOST azt adja majd, amit kell, akkor.

Lecsengőben, az utolsó harmadban könnyeden chatelgettem a barátnőimmel. Senkinek sem mondtam, hogy aciden vagyok. Nem volt szükségem károgásra, hétköznap, másnap munka, tényleg muszáj volt ezt, szükséged van segítségre? Jól vagy?

Sosem voltam. Ti jól vagytok?

Reggel könnyedén keltem. Depresszió és másnaposság nélkül. Persze egészen addig tartott, míg fel nem baszott az aránytalanul nagy munka-stressz. Hát ilyen ez az endless loop.

Mégiscsak kell egy üveg liquid. 

You're a psycho on the next level
being with you is like fucking the Devil 

Alja feneketlen, mély a nyúl üreg

Nem kandikálnak ki belőle fülek

Nyuszika félős, nyuszika ugrik

Előbukkan aztan megint elbújik

Alja feneketlen, túl mély a nyúl üreg

Hallgatóznak a hosszúkàs fülek

Nyuszika félős, nyuszika ugrik

Répàt ropogtatva föld alà bújik

Ne kövesd odaát a kék nyulat

Zsebórája nem valós időt mutat

Pórul jàr ki màs vilàgi alagútban kutat

Csodaorszàg nem létezik, a nyúl ugrat

Ne válassz rossz utat!

Ennél szürreálisabb nem is lehetett volna ez a reptér, az első két órában, amit a négy és félből itt töltöttem, komolyan attól paráztam, hogy innen nem is indulnak repülőgépek.

Konnektor csak a női mosdóban, kaja nincs, de itt van ez a fura automata, ami úgy felforrósítja a taknyos papírzsebkendő állagú tortillát, hogy két ujjam közé csippentve bírom csak felemelni a műanyag dobozkát, amiben kiköpte.

Még jó, hogy nem automatás carbonarát rendeltem.

A vonaton mellettem három apáca, bujják a lengyel Bibliát, időszakosan keresztet vetnek, mondjuk minden második megállóban. Elgondolkodtam, vajon az úr üzent-e, de akkor ezeknek az ehetetlen ételeknek is üzenetet kéne hordozniuk... hát ma sem térek meg, beverek inkább egy sört. 

Fehér kiràlynő vagyok
Ti sötét parasztok
Fekete-fehér harcmezőn
Kiszàmolva haladtok
Mìg el nem hullotok

Leütnek
Sakk-matt
Sànc, halàltànc
Csalàssal ki ne jàtssz!

A végén egyedül àllok
Vagy időben kiszàllok
Mind bábok vagyunk
nagy jàtékosok kezében
A sakktàbla előre megìrt
szabàlyrendszerében

- Mondjuk téliszalámit ettem már ki seggből.
- Fúj, ez undorító.
- Neem. Szeletelt volt. Nem rúd feltolva. Meg áfonyát fityma alól kéz nélkül. Ahh, szeretem magam.

Itt ma nem lesz 420-as poszt basszátok meg
mer’ úgyis mindig széjjel vagyok szívva
a szemem alatti táskákból ez arcomra van írva
Százezerszer csalódtam már, s rogytam össze sírva
A próza nem megy, se nem ez a versnek csúfolt líra.
Betépve zen buddha helyett szorongok, ha shiva
nyolc karjába venne,
nem lennék hét fő bűnbe esve
parázslana megtekerve
blunt vagy varázspálca,
ködös álca füstös tánca
indica, sativa
rosszul megírt szatíra
csupán az életem
a felénél eldekekkelem.
Nevetnék csak száraz szájjal
Alkoholtól foszló májjal
Keserédes hamis bájjal
Megsodort örömmel
Zöld füstös közönnyel

- Frontin kéne nekem. A háziorvosom köcsög és nem ír fel.

- Ötezerér tudok receptet.

- Az a durva, hogy a benzo keresettebb, mint az eki, harminc felett...

  - Sáros vagyok?
 - Nem. 
 - Mindenki mocskos, mindenki sáros... 
 - Nézd ottvan Peacock :D 

Magyar turista életkép.

 - Nézd, ingyen könyvtár! De cuki. Vajon ki rakta ezeket a szexuális felvilágosító szakirodalmakat a Biblia mellé? 

 - Nem tudom, de elhozok egyet.

- Szeretnék valamit itt hagyni helyette, de nincs nálam könyv.

- Hát... majd írok valami internetes pornót. És akkor megvan az eszmei érték adományozása, csak virtuálisan. 

- Akkor én is elhozok egyet.

 - Ez a nő hat hete egyedül túrázik. Kint alszik az esőben.

 - Német. 

 - Na jó, de akkor is. 

 - Rakjuk be neki az Ich Will Bass-t. 

 - Nem hiszem, hogy értékelné....

A napok lustán, kényelmesen teltek Anna számára. Minden sokkal egyszerűbbnek tűnt, mióta színt vallottak egymás előtt és elfogadták ennek a fura kötődésnek a mibenlétét. Érdekes hármas volt ez a maga banális gyönyörűségében. Bár gyakran oszlottak meg munka és egyéb tényezők miatt, a harmónia mégis töretlennek látszott köztük.

Valójában Zoé Annával volt együtt legtöbbször az utóbbi időben, az elmúlt egy-két hónapban. Gergő új projekten dolgozott, eluralkodott rajta a szokásos munkamánia. A két lány néha aggódott egy kicsit, de egymással is remekül megtalálták a közös hangot.

Ha pedig Anna elunta magát, Zoé mindig szívesen látta vendégül náluk Melindát. Ami azt illeti, egyre szívesebben…
Melinda szemérmetlenül használta ki Zoé nyíltságát és vendégszeretetét. Imádta a ledekkel kirakott, többfunkciós, állítható hőmérsékletű jakuzzit a hátsó teraszon. Zoé pedig sohasem kapott elegendő figyelmet Gergőtől, így szeretett a lányokkal cseverészni koktélozgatás közben.

Egy péntek este, mikro Gergő zsinórban három napja tizenkét órázott, a nő a szokottnál egy hajszálnyit jobban becsiccsentett.

A belső hangomnak màr nem tudok hazudni
Hiàba a gyógyszer, ő nem akar aludni
Hiàba itatom alkohollal, ha szomjas
Tompàn duruzsoló kuruzslóként oktat
Nem hasznàl a szó és nem hasznàl a szer
mi megannyi mocskot szőnyeg alà seper.
A belső hang halkan, de élesen felel
A tagadás oly' szorgosan hiàba terel.

Pusztazámor, 2022 Január, Öreg Tölgy Fogadó, Oak Stories

Covid Omikron variáns, mínusz nyolc fok, torokfájás. Nem teszteltettem. Kit érdekel?
Menjünk illegál dark psy-ra. Bárhová, csak el innen. Meneküljünk. A kelenföldi buszpályaudvar párás-koszos ablakából bámultam a nagy kivilágíott led-es E betűt. E mint Escape. Jelnek vettem.
Később, bogyó peaken aztán realizáltam, hogy there is no Escape.
A mentális állapotból nem. A stimuláns is csak rávisz, a helyszín majdnem, hogy mindegy.
Mindezt az után, hogy Icebreaker megszületett.

Kanyarodjunk vissza.
Felszerelkeztünk narancssárga, jó erős Soundcloud logós lasztikkal, több liter előre bekevert fröccsel és olyan csíkszeredai meggylikőrrel, amit Icebreaker hozott otthonról és egyébként pálinkának is megállná a helyét. Egy ideig kétesélyes volt, hogy el tudok indulni, már nem is a keselyűként környékező lebetegedés, hanem a túl sok meggylikőr, vodka és meglehetősen kevés elfogyasztott szilárd táplálék miatt.

Icebreaker levessel etetett, én meg úgy húztam a csíkokat, mintha Felcsíkon lennénk. Sosem voltam Romániában, de ez most mindegy.

- Leszarom, hogy már nem szedsz antibiotikumot, NEM iszol fröccsöt reggelire! - mondogattam magamnak ezen a félgyógyult reggelen, fellélegzés helyett lemondó sóhajjal. 

– Borzalmas álmaim voltak egész éjjel. Stresszálmok. Horror karikatúra. Egy KARÁCSONYI házibulin – istenem, mennyire utálom a kibaszott karácsonyt – félig ember, félig torzszülött szörny-szerű lényeket zártam be valami előszobai gardróbba. A többiek elmentek fehérért. A szörnyek folyton ki akartak jönni és vissza kellett őket rugdosnom. Hangosan hallgattam hardcore-t, hogy elnyomjam a szörny hangjukat. Oké, ez így vicces leírva, de álmomban halál komoly para volt. És azon is anyáztam, hogy egy kurva csíkot nem tudok felszívni.
– De hát amúgy…ezt csinálod.
– Tényleg.
– Szekrénybe zárod a szörnyeket és elnyomod a hangokat.
– Metaforikus álom.
– Nem csoda, hogy féltél.

- Most akkor tényleg otthon hagytad a füzeted?
- Ja.
- De miért csinálsz ilyet?
- A józanság teszi.
- Akkor minek jöttünk? Betéphetnénk itt a tóparton is.
- Azt hittem a mozgás, a kint lét, a természet...
-  Csak a pecsét.

- Baszki, lehetne még egy koponyád.
- De hogy visszük haza a fejét? 
- Levágjuk.
- Kéne egy légmentesen záró tasak. Berohad.
- Á, nem rég óta halott. Nézd, a gyerekek bátrabbak, mint te.
- Tény. Nem is kéne előttük ilyeneket mondani. A tanárnő mérgesen néz.
- Pedig nem okkultista szertartásokhoz kell a koponya. 

- A dohányboltos nem akarta kiadni a cigit, mert látta, hogy a kisgyereknek lesz...
- Kár, lehet természetben törlesztett volna a srác.
- Nem vagyok kíváncsi egy 16 éves szűz faszra.
- Miért?
- Mert nem vonz.
- Kaptál végül cigit? 

- Anya, anya... Lefotózták a békát! 
- Igen. Városi.

... :D

 - Megbasznám azokat a lányokat.

- Nem is tudod melyikek a lányok. Koreaiak.

- Vinnyogó lányok.

- Piepkick lányok  :D

- Hanyatt fogsz esni.

- Dehogy fogok, Nagyon érzem a terepet.

- Ez lesz a sírodra írva.

- Dimitri K egy állat.

- Mark With a K... és Dimitri K - morfondírozom a holland DJ-k nevein. - Rájöttem ezek mér' kulcsosak! - ragyog fel a szemem a hirtelen full enlightment jegyében.

- Na?

- Mert a hollandok a kulcsról szívják a kokaint meg a ketamint. 

- Tényleg.

*Nordic walking-os lány elsétál*
 - Meg kéne dugni.
- Nordic walking közben?!
- Ja.
- ... mondjuk lassan megy.