Minden reggel egy nehéz születés
Minden születésnap egy újabb temetés
Egyszerre születek és szülöm magam
Kattan az óra, kattan az agyam
Néha van úgy, hogy elvetélek
De legalàbb nem a ti elvetek szerint élek

/Queen of The Stones & Sniffany/

PS.: Basszátok meg magatokat. Mind. <3

„Én ezt a csipogást már nem bírom elviselni.”

A negyvenes HC-sok hajnal négykor inkább visszamentek a Gasometer kényelmes, hetedik emeleti, süppedős-sarokkanapés szállásukra, valamikor Deadly Guns előtt.

Addigra a huszonéves, friss osztrák fiúk folyó nyállal, eszméletlenül feküdtek a padlón a Merch és a hot dog pult közti placcon. Szlalomban, kárörvendő vigyorral kerülgettem őket. Schadenfreude ist die schönste Freude. Természetes kiválasztódás. Ők még relatív sokáig bírták. Az első, kék fóliával borított hordágyon fekvő, leszíjazott, huszas éveiben járó cukiságot öt mentős tolta ki és még éjfélt sem ütött az óra. Járulékos veszteség – kommentáltam a jelenséget teljes közönnyel  és Sz. röhögött és azt mondta fogjam vissza magam. Jó, azért a szöszi mentős csajt ő is vitte volna, a másik haverom részletekbe menően ecsetelte milyen vizsgálatokat végezhetne rajta, akár testüreg-motozással egybekötve.

Érdekes ez az overdose hype, biztosan más szubkultúrákra is jellemző, de itt konkrét szövegek és agymosás jellegű monológok ösztökélik a fiatalokat a túladagolásra. Eleve módosult tudatállapotban könnyebben programozható az elme, úgy épül be az agyacskájukba a túltolás gondolata, mint a drogfogyasztás természetes velejárója. Pedig még hideg víz is volt a mosdóban. 

Én sem voltam különb, az ember fiatalon szereti feszegetni a határait. Egészen addig szórakoztató, míg úgy megfeszülsz, hogy már nem tudsz visszajönni, vagy csak nehezen, szenvedősen, netán segítséggel. Ha nincs szerencséd, sehogy. Régen is ez  ment, a mai napig az egyik kedvenc trackem (itt még volt rendes frenchcore... :D)

A jóarc youtube azért próbál megmenteni, mikor rákeresel az ilyen jellegű kulcsszóra, hiszen kell a premium member meg a feliratkozók. 

Újvonalas, oké, nem hc és MOH de azért témába vág. 2023, Még mindig látszatkriminalizált, de már nem sokkoló, kirívó vagy lázadó. Természetes a szintetikus. 

De vissza az élethez, a szexhez, drogokhoz és a hardcorehoz. Erről szól az egész. Ez legalább annak mutatja magát, ami. Nincs namastégeci, sem kiüresedett értékek mantrázása, amit már te magad sem hiszel el. 

Komolyan mondom, én ennyi szép, magas, fiatal rendőrt és ápolót egy helyen még nem láttam hardcore bulin. Általában kerülöm a kékeket, de határozottan kellemes volt elsétálni mellettük, pedig a biztizár nélküli bilincs már nem annyira hoz lázba… Oké, lehet, hogy nem kellett volna egyben benyalni ekkora dózis kristályt, de annyira szar volt a hang, hogy valamivel kompenzálnom kellett. Meg aztán tényleg úgy voltam vele, hogy ezek aztán el is vihetnek, vissza se hozzanak…

Komolyabbra fordítva a szót, korán mentünk mert fasza line upnak ígérkezett, tökre vártam a Never Surrender-t, de a bal oldalon egyszerűen nem szóltak a hangfalak, a basszus tompa volt és többen megállapították, hogy határozottan halk az egész. Nem én süketültem meg. Remek. Legalább a fülem ép, ha az elmém már rég nem az.

Broken Minds itthon a Playgroundban ezerszer jobban szólt, ki is mentem legyezőt vadászni a szett alatt. Vettem egy ronda, kék fröccsentett Masters of Hardcore feliratút a gyűjteménybe. Az idei pulcsi elég csúnyácska volt, mintha valami narancssárga fürdőruha felsőt patchwörköltek volna mozaik-szerűen az ujjába. Mindegy, a token úgyis geci drága volt, éppen elég kiadás az is. Tíz token 25 €, egy sör 2.5 token, a pultos picsák cserébe parasztok és állítólag büdösek is (ez utóbbit a hím haverjaim szagolták ki, az én nyálkahártyám túl szilánkosra volt szívva, hogy érezzem).

Amúgy a Rulers of Chaos anthem kísértetiesen emlékeztet a Voice of Mayhemre, csak gyorsabb és frissebb hardcore hússal promózzák. Ez már új generáció, de azért a high bpm fiatalon tart, a narkó konzervál és D-Fence meg Angerfist még mindig adja. Addigra valamit kezdtek a hanggal és a kisebb kijelzőkön felvillanó MOH halálfejek sem voltak már pixelesek. A fénytechnikára egy rossz szavam sincs, flasheltem csillogó szemekkel.

View this post on Instagram

A post shared by ΛIPᄂI ᄂáƧZᄂó (@thabreakcore)

A tavalyi amúgy sokkal jobb volt és reggel a hideg pályaudvaron, lejövősen, a szokásosan késő vonatot várva öregasszonyosan vicsorogva zsörtölődtem és megfogadtam, hogy én ezt aztán többet nem. Nem éri meg, nem bírom én már, olyan leszek, mint a begyepesedett otthonülős harmincasok.

Azóta lett két Supersized Kingsday meg egy Intents jegy. Fuck it. I’ll sleep when I’m dead.

View this post on Instagram

A post shared by ΛIPᄂI ᄂáƧZᄂó (@thabreakcore)

 - Az alvás az új amf.
 - Tavaly még úgy volt, hogy az alvás a gyengék speedje...

Nevek
Identitàsok
Regionàlis kódolàsok
Tévedések
Múltba révedések
Nemek közti félreértések
Nézz most ràm!
Mindegy, hogy hívnak.
A lànyok, ha nyuszinak
becézed őket, màsnap sìrnak
Nyuszi ül a fűben és nem szìvja
Az utolsó szavam lesz a fejfàdra ìrva.

2023 a nyúl éve
...végre vége.

Pusztazámor nem egy mámor....

Itt nincs atyám oldozz fel... Maximum oldozz el, elszorítottad a vérkeringésem.

Naná, hogy kértél, baszdmeg. Egy kicsit elviselhetőbbé vált az, ami amúgy elviselhetetlen es életnek hívják.

- meg aztán énse vagyok matyóhimzés

-Te holland/magyar hímzés vagy

Kiszarni egy jupitert magambol.... Milkywayjel táplálom majd

A túra örök, csak az emberek változnak.

Egy posztmodern faszvizionáló anyaméhbölcső istennő vagy.

- Potyának ne nezd a hatoanyagat

-Legalább megmaradsz akkor
- a magamfajtanak nem osztjak konnyen a halált
- a szar sokáig eláll
- és még lekvárnak hiszi magát, ha felrakják a polcra

- Ez kiraly meg kemény is egyszerre
- Kemény, de nem annyira mint Chapel city.

- Igen, az év vége fos, elég lenne egy nap teljesen, a fanok éljék ki magukat
- Vagy legyennekik három.  A szegényeknek pedig...
- Legyen fakultatív baszki nem elvárt
- Fuckultativ december

Egy üveg bor másfél óra alatt az teljesen vállalható, nem is értem miért gondolod, hogy az sok...

A statisztikát inkább hagyjuk. A következő ennél csak jobb lehet. És olcsóbb. 

Első flashre finoman szelt
Szelíden
Már-már megszeppenve
Szolídan szólt szinte
elhitetve: életlen a penge

Pengeélen táncolok
száz ütemre 
veretve
egyszerre 
egy többszólamú
két oldalú 
lemezre;
Ahogy rám néz
Ahogy érint
Attól mindez
értelmét vesztette.

Egyszerű ez:

KISS -
Keep it simple 
Witch
a black one 
but makin' magic 
(oh, how tragic)
Bitch
can take every
Inch
of You
 

Is it illusion, real or a sweet belief?
it does not matter what I believe
Until you stay
you don't have to say
anything anymore.
I start to realize that
this shitty life is beautiful
in it's own fucked up way
...whatever...
Just don't go away 

Please

'cuz 'I'm in love with 
this never ending
tease.
 

Lilith merev kitartott karral, rezzenéstelenül ült lótuszülésben Annickkal szemben. Hosszú ujjai közt himbálózó obszidián inga metronómszerűen lengedezett kelet és nyugat közt, a lány üvegesedő szemei előtt.

Annick képtelen volt felidézni akár egyetlen olyan emlékképet, ahol bármely szülője, rokona felismerhető lett volna. Barátai nem voltak. A Boersma család elzárva tartotta őt a külvilágtól. Magántanulóként oktatta őt az apja, amikor nem tanult, akkor az anyjának segédkezett a házimunkában, s persze mindenekelőtt a helyi muszlim közösségi életben vett részt.

Egészen tudatlannak tűnhetett, ám rendkívül intelligens, érzékeny kislány volt, aki burokban nőtt fel. Lilith nem állhatta, hogy ne segítsen rajta. Ugyan már soha sem tudhatja meg, mi lett volna, ha normális, szabad gyermekkort és életutat kap, de azt még megtapasztalhatta, mivé válhat az ő démoni segítségével.

A nővérek napok óta nem látták Lilithet. Az a pletyka járta, hogy már nem érdekelte többé a fekete hit terjesztése. Valóban, Lilith úgy érezte, mindent elért, amit akart. Most új küldetést érzett magáénak, lelkében nyugtalanul kavargó, kitörni készülő tettvágy feszítette. Itt már egyébként is mindent véghez vitt, amit lehetett.

A katolikus egyház templomai feketén ragyogtak Baphomet vigyázó bal keze alatt. Megtette, amit az Ördög megkövetelt tőle. Most máson volt a sor, egy egész új generáción. Lilith szívügyének érezte, hogy utat mutasson nekik, hogy lássák, van más választás, mint amit a világ és a nagyhatalmak beléjük sulykoltak.

Annick Boersma volt az élő, ártatlan bárány eltévelyedett példája. Lilith anyai szeretettel oltalmazta a lányt. Nem számított hány nap telt el, hányszor telt ki a hold – nem hagyta magára fogadott leányát. Annick nem merte elhagyni a kolostor alagsorát. Probst nővér időnként hármat koppantott a minden fényt és életet kizáró zárt tölgyajtón, ezzel jelezvén, hogy ételt és italt hozott.

Lilith senki mást nem engedett Annick közelébe, még a legközelebbi bizalmasait sem. A lány így is félt, még tőle is, napok múltán is. Olykor úgy ölelte, mint anya a néma gyermekét. Bár nem lehetett szóra bírni a teremtést, osztozott a fájdalmában, átvett belőle és Annick mellkasa napról napra könnyebbé vált. Újra lélegezni kezdett.

Lilith ekkor látta elérkezettnek az időt a hipnózisra.

Elő kellett csalogatnia azokat az eltemetett emlékeket, melyek bezárták Annick Boersmát. Lilith fel akarta szabadítani a lány lelkét, kerüljön is bármibe.

A holland Trainspotting, de tényleg. Isten ments, hogy én itt összehasonlító filmkritikai elemzésekbe kezdjek, hát who am I ugye, meg hát 90-es generáció vagyok. Se nem ősgabber, semmi közöm hozzá - de azért én azt hittem naívan, hogy ez egy történelmi és zenei kulturális értékekeket megjelenítő film lesz. Hát ehhez képest csak narkóznak, szórnak és szétverik egymást, de az OST legalább fasza. 

Nekem kurvára trainspotting vibe már az eleje is, ahogy főhősünk elmélkedik az egzisztenciális void és a fuck the system filozofikus mélységeiről.

"Beetje slapen beetje neuken beetje eten en dan gewoon nog een keer." 

"What did we do all day? What all wild animals do.A little resting, a little fucking and occasionally getting off your butt to look for some food.  Now we are 3000 thousand years further and what exactly have we achieved? We built cities, flew rockets to the moon, invented drugs against typhoid and built giant factories where we all spend fifty weeks working ourselves to death every year. Fifty weeks of toil and then go on holidays for two weeks.... 

... And what do we do when we're there? Exactly. A little resting. A little fucking. And occasionally getting off your butt to look for some food. 

Resting. Fucking. Eating.

We haven't made any progress at all."

Mijenigaztölle. Choose life!

Az ember alapvetően egy állatias ösztönlény, egocentrikus, magát mindennél és mindenkinél különbnek tartva, mindenféle valós és logikus megalapozottság nélkül. Különösen szubkultúrákba verődve fokozódó a jelenség. Nincs kivétel. Én sem vagyok az. Sex and violence. A többi csak körítés és önfényező szófecsérelés - tette hozzá az önjelölt asztalfiók-író hümmögve lekörmölve még egy mondatot. :) Regresszálunk. Megyünk a piktogrammok felé. 

Azért az cuki tanmese-jellegű, hogy a széphajú, szomorúszemű fiú paradicsompakolós ismétlődő jelenetei közepette siratja a zongorista kezeit és a soha ki nem teljesedő belső művészt. Ez meg enyhén Sefa utalás, de lehet, hogy csak én látom bele. Leven is lijden, ugyebár. 

Az is egész' megható amikor a másik kopasz szanaszét veri a nője szüleinek házát baseball ütővel, természetesen külön hangsúlyt fektetve a Szűz Márias képre is a falon. Szilánkok szállnak szerteszét, ahogy az üveglap közepébe talál. 

Erről annyira ez a vidi ugrik be:

Látszik a tekintetén a nemhelyeslő, megtört fény csillanása. De azért nem csinál semmit, ugyanúgy szív meg szór tovább a film hátralévő részében is. Hát ennyi ez.

A kiskutyát kár volt kivágni az ablakon, az állatokat mindig úgy sajnálom...

Azon gondolkodtam, hogy a Broken Mindsba mikor szerettem bele, aztán rájöttem, hogy nem is a mikor, hanem a hányszor a kérdés. Először nem is figyeltem az előadót, csak oda voltam az Ensiferum Wanderer feldolgozásért. Fantasy fanatikus vagyok, a viking mitológiai tematikával meg grammra meg lehet venni.
Másodszor a 2022-es Electic Fortress-en, Anime szettje alatt álltam és csak hallgattam a Die Alone-t. Szeretem a szomorúság arcba vágó megvalósításait, ez meg afféle melodikus műalkotás, a darkabb fajtából. Jó.
A Syndicaten leadott szettjük kibaszott ütős lett.

Szóval igazából őket vártam, persze Hysta sem rossz Én nő vagyok, de a fasziknak kell a Hardcore Barbie és Hysta olyan, mint egy zsenge mini-Korsakoff. Az új generáció kis hercegnője.

„Tehetséges farkaskölyök, veszélyes lesz ha felnő.” -  A HC-s fiú haverjaim imádják. A Radiummal közös trackje engem is mozgásra bírt, pedig már öregszem. Elindulni is alig akaródzott a hidegben, két vodkaszóda kellett, mire felmelegedtem, kellően feloldódtam, éjfél előtt estem le egy kicsivel, elcsíptem a hazaiakat, jól esett átmozgatni az elgémberedett végtagjaim. Még nem a végét járom, de azért már megérzem a hideget meg a bulikat is. Aztán miután megfogadom, hogy nem megyek többet, vagy csak évente egyszer, már veszem is a következő early bird-öt hirtelen kattanásoktól vezérelve. Valamiben el kell pusztulni, vagy fáradni. Az az igazság, hogy sokat javult itthon a hard felhozatal, az Armageddonos bulik szimplán jók, színesek és változatos alfajokat vonultatnak fel. Kellett már ide a vérfrissítéses vérpezsdítő vérfürdő. Úgy kell a BPM, mint a vodka – gyorsan és minél ütősebben. :D

 https://youtube.com/shorts/QIM2Lg64W5o?si=t9yGCANbC6yNkgRE

 (A short youtube vidiket valamiért nem engedi preview nézetbe rakni ez a szerencsétlen felület)

 - Mi ez a track, ezt ismerem...
 - Igen ez az a csilingelős, amit mindenki ismer
 - De mi ez, Peacock? Nem Peacock.
 - Nem tudom de mindenki ismeri 

:D

Creeds, a Dr. Peacock in Concerten férkőzött a tudatalattimba a dallam, márciusban, tíz óra frenchcore alatt volt rá ideje. :) 

Cursative egy állat. Tört meg hard, veszett és érdekes ki van a maszk alatt (csak nem egy másik maszk?) Most hallottam másodszor, már szokom, erre is rá. :)

Nem tudom megunni a régi rock/metal trackek hardcore-al alkotott szimbiózisát. Gyerekkori flash, régi ZP, csak akkor még kettő az egy arányban ittuk a vodkanarancsot a Borároson. Van, ami változik, van ami vegyül(et), ez az egész őrület. Már talpon se' kéne lennem, de azért még ugrabugrálok egy kicsit, hátha jobban alszom utána. :) 

Lump. Na, mire idáig jutunk a line upban, addigra már félrehangolt rádióadás-szerű effektet vált ki az agyhullámaimra gyakorolt hatású torz káosz a szivárványhányásos fényekkel kombózva. Jó egy kicsit nézni, de nem a szokásos valóságot látni. 

Bocs, hogy ezt mondom, Szívem, és ez most fájni fog... De Te is pontosan tudod, hogy jellemükből fakadóan képtelenek rendes támasztékok lenni.Ez olyan, mintha egy olyan papírra rakható kőnehezék helyett, egy gesztenyét helyeznél a lapra. Olyan kis könnyű, tüskés csonthéj nélküli gesztenyét, amit könnyedén arrébb görget a szél. Na nem gesztenyepürét, az túlzás, bár egy fagyott, tömbös, cukros gesztenyemassza is stabilabb, mint az a szerencsétlen fáról lehullott gesztenye termés. Ennyi. Ők ilyen kis gesztenyefigurák,tudod, amibe beletűzdeled a fogpiszkálót, mintha igazi barát lenne, de ő valójában csak egy GESZTENYEENBER. 

I do not believe in any deity or deified being or concept ever to have been conceived by the human mind.

Surely, as certain as the fact that the sum of human knowledge, as well as our capacity to observe our reality is so infinitesimally small as to be functionally nothing

There is or are beings or phenomena or concepts approximating what one might imagine is the totality of "Godhood".

Omniscience, omnipresence, omnipotence.

An existence governed by predestination. A universe enthralled to the path of a history set in stone.

Fatalism is not freedom. Fatalism is a perversion of the right of all beings to self-actualize. Fatalism is a repulsive abhorrence infesting the minds of homo sapiens, robbing us of our chance to realize our potential.

Whatever, wherever, whenever such a thing may be

The perseverance and prosperity of the species demands we all of us endeavor with all our might

To kill it.

Utterly.

Without mercy.

Only then, can Man truly be free.

...hát ja ocsmány már megint,
mármint

OLYAN SZÉP AZ ŐSZ

mint a faszom.

Nedvezik és sárga

meg piros.

Nem tudom meddig bírom még
ezt a rengeteg évszakot.

/Queen of the Stones, Sniffany/

Ez itt a végjáték
Hullanak az álarcok
Kialakuló végtelen párharcok
Most mutatkozik meg 
mi mennyit ér
Alamizsnáért s hatalomért
folyik a vér

....all I've got are ya'll. Thankz <3

Elszìvom a békapipát kikkerhoedjéban
Sniffany Nederlandban megint túl kész van
A béka sem veszi észre, ha lassan főzik meg
Ezek itt többen szép lassan ölnek meg
Rotterdam Hools,
Majdnem Kispest
Itt a falra fújt graf
màsképp' is feest
Rotterdam Terror Corpse
Jobb ha egy szót sem szólsz!
Hogy ennyi évesen
Itt ragadtàl te is
Hàny év utàn is?
Ne vegyél mindent
túl véresen.
Hollandia elvesz
emlékeket, elpusztìtott
agysejteket, szerelmeket
Pénzt.
Jelenetet rendez, mikor
kinek kedvez, kockajàték mindez.
Hazajàrok néha, mint mosolygó kis béka
Keserédesen
...ezer évesen.

Szupermaci, újabb strigula vagy a jegyzetfüzetemben
(De a zeehondkick meg a madamm bevallom engem basztak meg 🐸💚😬)
Kész vagyok mint a hàzifeladat
A jegyeladásban, apró szàmadat
Nem'tom mi ez a kibaszott kàosz àradat
és, mondd, miért kötök ki mindig ugyanott?
Annyiszor lekéstem azt a sàrga vonatot
Több sínen siklott ki, az is, meg az életem is
Lehetne ez puszta véletlen is
de a màniàkus séma túl gyakori ahhoz
A fogyatkozó fejezetek gátolják, hogy lapozz

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertetek nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak mire előkecmergek, és egyedül állok ott a sornyi toitoi előtt. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősíti a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

PS: nem'tom. Ez itt most nem egy Supremacy beszámoló. Persze, jó volt, meg minden, de az időzítés, a betegség, a lemondások, a sold out és a pótlék X-Qlusive volkliedje énekkórista kilátásai annyira lehoztak az életről, mint háromnapos lejövő egy normális fesztivál után, csak ez sajna a before volt. De azért a káosz rendre intett, alakult itt minden is, még több is, mint kellett volna. Azért Furyant szétadtam, csak ezek a félórás szettek még az én kattogó óraművemben is furcsa időzavart képeztek. Legalább Gay Zero Project sem mert ilyen ultradivat kislány HS-t tolni ezen az eventen. Nem mondom, hogy maga volt a sötétség, de azért közelítgetett a szürke ötven árnyalatához. Baszott ez, csak nem akkorát. Vagy az én toleranciám és ingerküszöböm tolódott túl. Meg amúgy is imádok panaszkodni.  

"Hát ja, már mindegy, meg ha nem lenne, is az lenne." - Queen of The Stones Coelho

Fotó: @Sztomy35mm

A növények meghálálják a törődést,

Nem úgy az emberek

Szegény pára, fás a szára

S egy levelet író lehelet.

Saját kertem művelem

műgonddal, szinkronban

a fogyatkozó félholddal

Inkább, mint mit műveltem

magammal, ezzel a félholttal

újra életre kelt a természetbe

visszatérve

Sietve, de rég elkésve

eltévedve, elvétve az irányt

nincs más, ami pótolja a hiányt

 "Jujj tényleg. Simp - > Incel - > Faszszopó"

Van ebben valami, hogy ez a hatalmas elbuzisodás és transzgender generáció annak a következménye, hogy a férfiak érettségi határideje kitolódott, a nők meg egyre korábban érnek. A faszik mamahoteleznek negyven éves korukig, nem tudnak elköltözni, meg leválni anyagilag, sem érzelmileg. A nők simpeltetik és kihasználják őket, szex nélkül, úgyhogy a végén mindegyik leszopja egymást, mert az marad. 

Konklúzió: A faszszopás felé vezető út simpekkel, incelekkel és közös no fap marathonnal van kikövezve. 

Differenciák a Margitszigeten
A napfényes sétát nyáron én
úgy élvezem
Jaj, mint a strandot
Szépfiú ajkai közül a
Sattot
Lelkével együtt
Szívom ki.

- Te...ezek a mai 22 éves kis newbie wook-ok naprakészebbek, mint mi voltunk. 

- Naprakész, borúra kész, mindenre is kész... 

- Mi lesz vele tíz év múlva, ha már most tudja mi az, hogy növekvő tolerancia?

- Az, ami velünk. Feszülés, mások által körbeszülés, szipogás és torokköszörülés.

/Sniffany - Queen of the Stones párbeszédek/

"...bezzeg a mai fiatalok" ... már tudják mi az a gyorsan növekvő tolerancia. Ezek így születtek. :D

 Egyenes és nyílt DO NOT PARK HERE AT ANY TIME tábla. Szívmelengető. :D 

...ennyire azért ne legyetek vendégszeretőek. Mi mindent láthatott má Stanstead reptere ezekből a figyelmeztetésekből kiindulva? (Vagy menjünk vissza a Vikings-ig? :D)