Ülünk a monacói pályaudvaron. Három óra alvás a luxus VIP club után. A vonat 38 percet késik, a barátnőm dohányozni megy. Szemben szimpatikus francia férfi kínálja gyújtóval. Szavak nélkül érti a néma, ideges keresgélést.
Két ázsiai, magától eltelt, csinos, high class turista lány közelít. Udvariasan szabadkozom. A hely foglalt. Enyhe bűntudatom van. Ők is fáradtak. De nekem Priscilla a prioritás. Ő a barátom, az ő helyét őrzöm.
Round 2
Franciául bemondanak valamit. Nem értem. Priscilla fordít. Újabb fél óra késés. Ismét dohányozni megy. Én meghúzom a táskámban rejlő vodkásüveget, csak úgy, szimplán, szégyenérzet nélkül. Ki bírja ezt józanul? A két orosz-ázsiai ribancot nem érdekli, hogy a barátnőm jó ideje a széken ült és szemmel láthatóan csak két percre hagyta el az állandó helyét, füstölni. Azonnal lepattannak a helyére, kérés és kérdés nélkül.
Olyan ez, mint egy gyermeteg székfoglaló.
Amint az egyikük mosdóba indul és fekete kardigánjával jelképesen jelöli ki a lefoglalt széket, mint felségterületet, a train of thronest, előtör belőlem a pszichopata, domináns nőstény.
Könnyed mozdulattal szökkenek at, pulcsiját elegánsan a barátnője ölében tartott táskájára ejtve, hogy sorry, hát elfoglalta Priscilla helyét.
Erőltetett mosollyal, tört orosz angollal felel " hiszen nem jeleztük, hogy fenntartanánk a helyet".
Priscilla visszatérve kérlel,.hogy higgadjak le, es győzköd róla, hogy az emberek 99%-a ilyen.
Én pedig még ilyenebb vagyok, engem a kibaszott balkáni gettó nevelt, farkas törvények. Ölsz, vagy téged ölnek...
Retkes ez a hely, es fehér is, egyszerre. Bármilyen szépen ringatóznak a tengeren a jachtok, bárhogy világit a rengeteg hófehér vászon vakító napfényben, Monte Carlo maga a mocsok mekkája. Rosszul vagyok a steril mátrixtól, a tökéletes utcáktól, monumentális épületektől, luxus boltok sorától. Sehol egy meki, egy kisbolt, egy apró tökéletlenség. Tűz a nap, ver a víz, töretlenül mászom meg a hegybe épített rezervátum cifra nyomorúságát. Feljebb már nem megyünk egy pontnál. Aki ennél feljebb lakik, az helikopterrel jár haza, állapítjuk meg. Olyan autók vonulnak végig a főterén egymás után, mintha valami expón lennénk, vagy rendezvényen, pedig ez csak a standard péntek délutáni forgatag. Es mi tényleg itt, itt akarunk bulizni menni este...? - Úgysem fognak beengedni - legyint Priscilla hanyagság mögé bujtatott szorongással. Ha a Baoli clubból elküldtek a picsába, pedig Cannes aztán tényleg egy fekete lyuk, egy gettós bűnbarlang; akkor a felsőbbrendű Monté Carloban vajon hova küldenek majd minket...? Leszarom, csak érjünk vissza a hotelba, hogy pihentessem egy kicsit a szétzilált talpaim es szelektíven ürítsem ki elmémből a luxushulladékot.
Nem fél màr a farkastól Őt mar nem szàmolgatjàk elalvàs előtt az insomniàsok befeszülve Már nem sanyargatják a hangok esténként "Gyerünk tedd meg! Élet ez? Tényleg kezdenéd holnap reggel megint előröl? Kell ez neked?" Aki itt reked azt ellepi a realitásnak nevezett retek. Nem akart a nyàjjal terelődni Csak egy kicsit levegőzni A fekete bàràny a mezőn Harcmező ez, véres legelő Mint egy hazug szerető A kérdés csak az, hogy bàrànyt jàtszol Birka türelemmel Pásztort vagy ragadozót? #napivers#gondolat#mutimitírsz#idezetekneked#inspiráció#idezetek#magyarblogger #sniffanymesei #ihlet by https://youtu.be/3jTjBt0Enyw 'n Lew és a rinyakeddafter pénteken. #random#mutimitolvasol#bárány#élet#magasélet
PS.: Hogy ne legyünk ennyire fekete bárányok, gyermekkorom egyik legcukibb game volt:
Annyiszor akartam már meghalni és annyiszor futott le a suicidal mechanism kéretlenül, ösztönösen és megállíthatatlanul válaszreakcióként. Traumákra, folyamatos, megoldhatatlannak tűnő problémákra. Csak úgy, mert valami mélyen van bennem elbaszva. Mert az anyámtól ezt tanultam gyerekként. Hard reset kellett. Olyan reboot, ami nem kellemes, de elkerülhetetlen . Ha felülsz a hullámvasúta... – mondják. De ez nem hullámvasút. Ez azonnali dimenzióváltás. Egy féreglyuk. Spirit Molecule. DMT. A mérlegem nem mér 0.80 mg pontossággal. Az 1.16-ból lecsippetettem valamennyit és a kis, ezüst, rég nem használt pipába tömtem a changát. "Changuszt." Cuki volt a srác, akitől kaptam, azt mondta vigyázzak, nagyon intenzív, olvasgassak még a neten, nehogy megijedjek. Pont az kell nekem, kegyetlen erősség, ami úgy rúg picsán, hogy a halál gondolatával eljátszani se támadjon úrnői kedvem, jó időre. A gondosan kiválasztott playlist semmit nem számított. A két levegővétel nélküli slukk után máris megvágott a kettőhúsz. Az összes idegszálam felforrósodtt, mintha áram rázott volna meg. Pipa azonnal letesz – ennyi lélekjelenlétem még volt. Próbáltam hátradőlni, de már nem ment. Villódzó halálfejek, a szivárvány és az emberi szem számára érzékelhetetlen színskála minden kis tónusában és árnyalatában. Láttam őket, miközben gerincből remegtem. Tudtam, éreztem, bár magamnál, evilági tudatomnál sem voltam már, hogy most átmegyek. Mégsem akarom ! – kiáltottam volna fel legszívesebben, de hangom már nem volt, a zene nem jutott el fülemig, csak az a furcsa, vibráló fehérzaj, mint egy hibás rádióadás.Valójában nem lehetett mihez hasonlítani, azt a hangzást, amikor az agyhullámaid hangolódnak félre. Szerencsétlen kísérletet tettem az oldalra mászásban, mint egyfajta menekülési útvonal ( mégis hová?..lol), de a lábamat túl gyorsan kebelezte be az a hirtelen mindent elborító, nem evilági hálózat. Felfalt elevenen, azok a ragyogó dimenzionális halálfejek áthatoltak az emberi testemen, bele a koponyámba, az elmémbe. Aztán sötétség. Nem voltak entitások. Nem volt vizuál. A semmi volt. A void. Megszűntem létezni. És mégis hányingerem lett. Azt hittem menten kiokádom önmagamat. Valami életöszöntszerű kapcsolt a valóságos síkon, mert vaktában indulhattam el a fürdő felé, hogy ne az ágyat hányjam össze. Az előszobában újra megadtam magam, és elfeküdtem a földön. Ezt nektek - gondoltam én. Mindegy mit fogyasztok, nem fogom kiokádni. Ha meg kell halnom, hát meghalok, de ez egy új evolúció. Meghökkent elfogadás. A sötétség kiköpött magából. Felkeltem, a vizuál szivárványszínű és hologramos volt a kezeim körül, éppen csak egy szemvillanásra láttam aztán éreztem, hogy megint át kell adnom magam. Here we go again. Olyan deja vum volt, mintha az örök körforgás részeként ismét is átélném a halál és a születés végtelenségét, ki tudja hányadszor. Megadtam magam és könnyedén omlottam megint a padlóra, most már feszengés és félelem nélkül fekve rá a hullámokra. Mikor magamhoz tértem hosszú idő óta először hálás voltam. Hálás azért, hogy még élek. Hogy lélegzem. Hálás a korty hideg vízért. Hálás a tükörképemet, mely még mindig zöldesen és darabosan folyt, ahogyan kezeim mozgattam, laggoló, shiváéhoz hasonlatos többkarú entitássá vált a tükörben, de már újra a materiális síkon voltam, ahonnan annyira menekülni vágytam. Még azért is hálás voltam, hogy újra itt vagyok, és azért az idegesítő, kagyló mintás fürdőszobaszőnyeg ért, amit a barátnőm hagyott itt erőszakoskodva. Nem éreztem mást, csak hálát, a létezésem összes apró szegmenséért. Az a zuhany csodálatos volt, az élet vizével ért fel. - A maradékot apró slukkokban szívtam el a pipából. Jóval kíméletesebb és kezelhetőbb trip volt. Apró Ego Deathek sorozata. Üzenetek. A zöld psychedelic vizuál formájában megjelenő földanyát láttam.
Mit adok én másoknak? Vajon léteznek valós kapcsolódások, melyek nem az üresség betöltését projektálják egymásra? Szeresd, ne használd. Örülök, hogy megértetted végre
PS.: Azért kurva büdös és undorító íze van. Egy darabig nem szeretném újra. :D
Rajzolta: Lew
A bipolaritàs két pólusàn
Képmás a tükör két oldalàn
Tudàs a tagadàs oltàràn
Tiltott gyümölcs ősi almafàn
Bűnbe csàbìtlak az àrtatlansàg hallatàn
Felkeltelek àlmatlan éj túl korai hajnalàn
Àtkìsérlek egy életen át, majd a halàl csarnokàn
Naplementeként nyugszom le a végtelen nap alkonyàn
Àldozatkén vergődve a mérges özvegy hàlójàban
Lehunyt szemmel éber óment, àlmot làttam:
Gyilkos leszek és a préda egy azonos okàn
Megfagyok a hőmérséklet legmagasabb fokàn
Levedlem a kettősséget, bomlasztom a réteget
Gazdag leszek, ki koldusoktól szemérmetlen kéreget
Futok àtlós sakktàblàkon, a többi báb csak lépeget
A racionàl valósàgot megölte a hatàrtalan képzelet
Hìvj őrültnek, tarts elszàlltnak, annyit mondok: ég veled!
Minden fényt és sötétséget akarok, mìg maga alà nem temet...
Kodependencia és visszacsatolàs Belülről marcangoló àlmos làtomàs Ez még messze nem az az àllomàs, ahovà magamba érkezem meg; Nem vàr ott senki más. Kevéske érzés és túl sok ìtélet Megannyi megvetés, zéró kìmélet Lélegzem, létezem - ettől ez nem élet; Csupán egy annak csúfolt olcsó replika Előre kódoltan futtatott ekliptika. Ha befelé tekintek is benneteket làtlak Üres papìrra, mint jegyzeteket hànylak A valószínűség a szìntelen void maga Ha mindennek vége, akkor oda térek haza Folyik szűntelen és fàjóan üres Mint egy útszéli lotyó; bàr legalàbb nem rühes A szàja csalóka, a keze ügyes Butuskànak tűnik, mégis szemfüles Vigyàzz vele, de màsokkal jobban! Az intuició benned, ha haragra lobban Szúr, nyugtalan, de sohasem alkuszik El ne nyomd! Alatta az ördög aluszik, A legtöbb baràtod a szemedbe hazudik...
Bár kétszínű lennél, de hétszínű vagy, bontana szét a prizma inkább azon a Pink Floyd borítón, cuz you need some education.... Bocsika ha magadra vetted e társadalomkritikát, a szétszívott orromból elpöckölt fikát.
Fejétől bűzlik a hal Hamis szólamú ősrégi dal Ezt kìvànja meg az emberi faj Szìnes cukormàz alatt a szar Üdvözlégy ez Disneyland Gyàrtósoron futó jólét és boldogsàg Végtelenné tàgult emberi bolondsàg Szivârvànyszìnű identitàs Mind ugyanolyan, mind úgy hiszi màs Nézz magad mögé, de tàvolra làss A felszìni rétegnél mélyebbre àss a szìnekbe bújtatott agymosàsnàl Több ez felvàllalt fasszopàsnàl Több mint eltorzult nemek és szexualitàs Irânyìtott hierarchikus elutasìtàs A férfi és a nő szerepet cserél A tàrsadalmi torzulàs téged is elér E generâció elavult sémàkban túl régóta él Őrüljek bele inkàbb még szàzszor egyedül Légy te, ki méltatlan megalkuvàsokba beleül Légy aki önmaga elől màsokhoz menekül Ha azt kérded, hogy vagyok? - kössz, baszdmeg remekül A te elméd kerete nekem nem nyugalom A halàl az, maga a befàsult unalom Életnek hazudott légüres borzalom Receptre ìrjàk fel rózsaszìn kórlapon
Közönyös arccal vèrzek el Tàplàlkozzatok belőle! Az èlet vize ez Belefulladok. A bànatos üressèg folyik előre mint örök forràsból fakadó vìzesès Feneketlen tò Elmerülök belè Süllyedek lefelè ameddig tudok.
Nézd, én szeretem ordenáré szavakba önteni a tevékenységet, de spirituális oldalról fenntartom, hogy a szex visz a legközelebb az őslélekhez/univerzumhoz azok közül, ami nem a halál. - by Queen of the Stones
- Mintha visszabasztak volna önmagmaba. - Pontosan ez történt. A szex maga az élet. /Sniffany - Queen of the Stones párbeszéd egy hosszú, frusztrációkkal és gyér szexuális élményekkel teli koplalásos időszak után./
Ennyi maradt belőled: Üres szàlló szotyihèj a szèlben Napraforgó voltàl Èn àrnyèkfoszlàny Hàlàtlan vèg, kit nem èr a fèny Olajban oldódó olcsó erèny Illúzióval hàl a remèny Szìvem, az èlet nem lànyregèny Mindegy màr, nekem elèg, ha kemèny Kinek több adatott, az legyen szerèny! Apró magokat szórok az út mentèn Hàtha eltèvednèk a bànat jókedvèn Idelent a sötètben, a halàlsoron Elaprózódtam a nègyeshatoson...
Rukkel tó, harmincöt fok, élőhalott voltam, de beütött az adrenalin. Utána úgy röhögcséltem a vízben mint egy hormonzavaros tinédzserlány.
Új csúszdát húztak fel, totál arra emlékeztetett, amikor tíz évesen a roller Coaster Tycoonban építettem olyan befejezetlen sínpályás hullámvasutat egy loop után, a vagon száguldott a levegőbe, majd pixeles lángcsóvává robbant, a parkomat pedig bezárták. Mindenki meghalt, aki felült rá.
Mondtam a Petrának, hogy nem kene meg tök veszélyes ez. Öreg vagyok én már ehhez. Meg kéne egy gumi is. Egy forma erre közli, hogy tessék, a kezembe nyomja a dupla kétszemélyes csúszó-gumit. Jó
- Elől vagy hátul?
- Hátul.
Fent a lépcső tetején direkt szólok a gyereknek, hogy GYENGÉDEN, baszdmeg. Mire akkorát rúgott bele a gumiba, száguldottunk lefelé, csúsztunk és úgy visítottam, mintha szabadon esnénk.
Azt mondtad nekem: mostmâr lelke van a rajznak Én azt felelem: Tobb szólamú dallama a bârd kezêben lantnak Valahol olvastam abban a fantasy mesében Hogy régi népek hittek egykor többes istenségben Úgy két lélek is megférhet egy műalkotásban Hiszek még valahol testtelen osszetartozàsban Nem ismerlek, tàvol vagy ìgy misztifikâlhatlak Amilyennek fested magad, annak àlmodhatlak Rajzold fel a szakràlis kört, s én belefogalmazlak Miként kolostoros szerzetesek kódext oltalmaztak Gyermekként kis képeskönyvet, eként lapozgatlak Digitàlis könyvàramban ahogy tetszik, pont úgy ragozhatlak.
Az osszes energiàm elszótagoltam Gondolatból kerekìtett szavak mögê bújtam Néha elszomorodom màsok örömén Hogy lehettem volna annak küszöbén... Féltékeny vagyok bevallom, mert nekem ez jutott Ezer meg egy àlmom parttalan zàtonyra futott
Korallból épult s szàz hajótört lélekből Én vagyok rajt a holt szirén, ki dalâval embert öl Voltam én is ember, teljes értékű valaha Vad valkűr, ki úgy vélte, vàr râ a valhalla Hordozta Freya szabadsàgàt, ősi női erejét Vértet viselt, rúnákból írt mágikus ereklyét Büszkén bitorolta macskák húzta szekerét S megannyi mély régi, forratlan sebhelyet Mit sem a múlt, sem a föld túl mélyre nem temet Vìzre szàllt hàt keskeny sârkânyhajóban Hogy igaz útjât meglelje egy viking-kalózban Megnyugvàsát eme emberi valóban E harcosnak született földi halandóban.
A tenger hamarost sötét óceànba torkollik Kicsiny hajója hullàmok hàtàn hànykolódik Az égbolton Odin haragja, villâmként szóródik Ki eltéved a tengeren a semmibe sodródik
Vìz vér és csontok Érző hùs és gondok Ennyi az ember S egy erős koponya Vigyàzza emlékeit Osszeköti érzékeit Beléje kódolt jelkép; egy Vegvísir A szirénnek visszhangja egyre sìr Nem halt még ki belőle a viking nő Csontjaiba vésetett belső irânytű Visszatalàl mindahànyszor a ködben elveszne Ez lett a szerencséje, a végzetes keresztje Meg az a szerelem, mi nincs, bàr lehetne Dalolt a szirén, hajójàt hàtszélnek eresztve Ki hozzà sietett, szàz örvény àldozatul szedte A feneketlen tenger őket el elevenen nyelte
Nézem ahogy a rendszer tönkreteszi a kétgyermekes anyát Home officeban lélegzed a fertőzően mesterséges magányt Szemtanúja vagyok, hogy izolál minket szingliket Miként töri szilánkokra szétszaggatva szegény szeparált szíveket Élettelen porhüvelyként orrvérzésig szippantod a szintetikus íveket Frusztráló, oly vibráló az örökforgó gépezet Őt kirúgták mert hétfő reggel túl fáradtan fékezett. A büntetés nagy, amit rád ha nem hajtasz túl kiróhat Szívd csak fel hát reggelente saját kedvenc nitródat Illegális, légy lojális, titkon kússz át a kiskapunak küszöbén sőt hat láb mélyen azalatt, hogy megélhess az ötödén vagy tizedén a profitnak, mit a nagy corporate kitermel Droid vagy, egy sorozatszám, szerencsétlen kisember.
Ha írnom kell, akkor írnom kell. Olyan ez, mint a hányás, ha ki kell jönnie, ki kell jönnie. Nem vagyok túl jó party beszámolókban, olyan tipikus ár-érték arányos, zenei arzenálos módon. Érzéseket és emlékképeket írok meg. Megszületik az Intents élménybeszámoló, olyan Sniffanysan, ahogy én éltem és végignéztem, ahogyan ti élitek körülöttem. Mert azért mégiscsak Ti tettétek nekem azzá, ami <3
Day I.
Az első nap érdekesen telt. Égetett a nap, hol meg felhős volt az ég. Felváltva fáztam és éreztem magamat too fucked upnak, ahogy tűztek a sugarak. Pedig nem toltam túl, ezúttal már nem. Eskü, hogy nem. Jó, belenyaltam abba a fehér kis MDMA kristályba, épp egy leheletnyit, ami úgy olvadt szét azonnal a nyelvemen, mintha ott sem lett volna. Pat B-hez kellett is, azt a ribancfelvonulást, ami ott volt, csak MDMA-s vicsorgással lehetett kibírni. Pedig a zene király volt, tényleg. Erőteljes, csipogós, jumpstyle meg hs keverék, ráztam rá a picsám meg a melleim, ahogy kellett. Bevallom, kicsit azért vártam, hogy kimenjen belőlem az emma. Nem vágytam már ezt a fajta highnesst, stabil lábakon akartam állni a talajon, nem lebegve és elszállva. A tudatom már rég nem volt hová módosítani. A többi pedig csak üres szerotonin. - A pasik azt hiszik, a kacsa szájúak kellenek nekik, de igazából téged akarnak – mondtad nekem teljes bizonyossággal. Röhögtem egyet a megállapításon és táncikáltam tovább, mintha mit sem számítana. Outrageous. Mit sem számított, igazán. Utána Tweekazon voltunk és asszem Sound Rush-on. Szódával, emmával elmegy.
