Gergő akár ölni is képes lett volna, bal keze ökölbe szorult, körmei saját tenyerének húsába vájtak, szinte kiserkent belőle a vér. Kénytelen volt visszafogni magát, mert Anna olyannyira bizonytalanul kóvályogva lépkedett, hogy minden figyelmét rá kellett összpontosítania, nehogy a tizenhat éves tini fruska le találjon szédülni az emeletre vezető lépcsőről. Jobbjával támogatón ölelte húgát, egyszerre féltőn, ugyanakkor rémesen bosszúsan.
- Gyerünk, még két lépcsőfok... egyik láb – noszogatta gyengéden az illuminált lányt – és a másik.
Anna megingott, már majdnem felértek az emeletre, mikor teljes súlyával Gergőnek dőlt, s a fiú két kézzel kellett megtartsa őt. 
- Te mindig olyan... – csuklásba ugró sóhajtás bukott elő belőle, ködös tekintettel sandított fel a nála jó másfél fejjel magasabb bátyára – rendes vagy hozzám – fejezte be, feje a fiú mellkasára bukott. 

Ne legyél szókimondó, ne lázadj, szülj gyereket, végezd el a házimunkát. Legyél csinos, de kurvás csak otthon, a hálószobában, kifelé mutasd a rendes lány álarcát. Legyél támogató, elfogadó, megértő, ne hisztizz. Főleg ne figyelemért, és ne hangoztasd az igényeidet, mert az már baszogatásnak minősül. Legyél vékony, legyél csinos, sportolj rendszeresen, de ne koplalj, lehessen veled jókat enni. Fogadd el magad, olvass Cosmót, hétnapos szuperdiéta a tizedik oldalon. 

A fali tükör portálként nyílt meg Darkmoon Lilith előtt, átengedve a succubust a fizikai létsíkra, és ő boldogan, ereje teljében vette át az uralmat Oberfrauenwald apácái felett. Florian után néhány szűz apáca igazán nem jelentett gondot számára. Fiatal és idős egyaránt finom és bőséges táplálékot jelentett neki, hiszen az öregek már oly’ régóta elfojtották és gyarapították szexuális vágyaikat, míg a fiatalok zsengék, butuskák, ezáltal különösen fenségesnek bizonyultak a nagyétkű démon ízlésének.
Nagyjából huszonöt nővér - beleértve a rangidős, magasabb tisztségű Gertrude-ot - állt ott, lassanként megadva magát a megszállottságnak, s a vele ébredő, ismeretlen erejű és eredetű, elemi ösztönnek. A vágy dallamként zendült egy-egy hirtelen felszakadó sóhajban és Lilith volt a karmester. 

Az engem kritizáló postot lásd a válaszom alatt. 

Örömmel olvastam ezt a részletes kritikus elemzést egy blogon, a Drogriporter.444.hu-n publikált írásaimmal kapcsolatban. Végre egy alapos, idézetekkel alátámasztott vélemény, nem pedig alpári "drogos kurva" komment.
Bevallom, hízelgő elismerés attól a néhány hozzászólótól, akik szerint, még ha fake írásokat publikálok, nagyon is realisztikusak, és biztosan konzultáltam addiktológussal, mielőtt megalkottam őket.
Érdeklődve olvasom a véleményed, mi szerint egy valódi drogos prosti nem fogalmazna ilyen körülményesen. Sajnálom, ha csak butus örömlányokkal volt dolgod, ismerek intelligens, rafkós kurvákat, akikkel a társalság maga az előjáték, remélem egyszer összehoz eggyel a sors és a kellemes élmény tán kitágítja kicsit a szexmunkásokat beskatulyázó, meglehetősen korlátolt nézeteid.
Szerintem egy prosti, pornós, vagy kamerás modell ugyanúgy rendelkezhet tehetséges skillekkel, mint egy mérnök, egy óvónő vagy egy árufeltöltő. Szerethet fotózni, írni, rajzolni, akár hobbiból, ha szerencséje van, mellékállásban, pénzt keresve vele.
Think out of the box.

Oberfrauenwald kolostorának gótikus csipkézett tornyai az alacsonyan szálló fellegekbe vesztek. Torz arcú vízköpők, töredezett testű Mária szobrok meredtek élettelen arccal a semmibe. Odalent, a felszentelt vízzel töltött kristálytiszta medence partján Detlef esperes álldogállt, fekete csuhája a földet súrolta, jobb kezében a Szent Bibliát szorongatta, így várta Lilith érkezését. Gertrude főnővér és három fiatal novícius kísérte színe elé a törékeny, fehérbőrű, szemmel láthatóan nyugodtan lépdelő teremtést.

1.

Hol az egek alja hegytetőkkel összeér,
Sniffany ott békességben éldegél,
Háromszöglet erdejének kicsiny boszorkánya,
Kit középkorban a hátáról levetett a máglya.
Nyugalmát a városokban Ő sohasem lelte,
Egy reggel aztán itt érte a napsugarak kelte;
Éppencsak, hogy megérkezett legészakibb sarkába,
A házi zugpók üdvözlésül hálót szőtt a hajába. 

Mirakel völgyének ölelésében évszázadok óta békesség honolt. A Fekete folyó szüntelen folyása szelte két részre a termékeny földet, titkait a fellegekbe burkolózó bölcs hegytetők őrizték. A víz magába itta és messzire sodorta az egykor patakzó vért, tisztára mosva az ősi bűnöket.

Beléptem a szobàcskàba 
Üres falak közé,
Ráláttam az asztalàra s 
Hogy mit függesztett fölé.
Megkerültem szépen csendben, 
Léptem nesztelenül,
Mìg meg nem láttam a tükrében 
Magam, meztelenül. 
Mosolygott csak s azt mondotta: "Màr nagyon vàrtalak,
A fekete tükörben hàrom éjjel òta Dèmonnak láttalak."

Kerstin Blumenthal árnyékként mozogva zárta be az ajtót. Az irányítás kiesett kezéből, vagy sosem volt igazán az övé, most nem számított. Csak a szomszéd Bauerék meg ne lássák, te jó ég, mi folyik abban a házban! Még veszélybe sodorná őket is, vagy még rosszab; ha túlélnék a találkozást az éhes succubbusszal és pletykálkodni találnának a községben, és akkor aztán oda a család jó híre...
Sötét gondolataiba mélyedvén alig fogta fel a nappali helyiség történéseit. Lilith terpeszben, hátravetett fejjel ült a padlón, Inge pedig ott térdepelt előtte, arcát a lábai közé temetve.

A Blumenthal család lányai jólneveltségükről voltak ismertek a hegyek közt megbújó kisvárosban, Waldkirchenben. Bár a kicsiny német helység síparadicsom hírében állott, és a téli szezonban turistákkal telt meg, a helyiek szegről-végről, többnyire vezetéknévről jól ismerték egymást. Frau Blumenthal Kerstin gondosan ügyelt a családja jó hírére. Rendszeresen látogatta a vasárnapi Istentiszteletet, szerény szavú, de bőkezű asszonyság volt. A helyi pap gyermekeként szerette, a hitgyülekezetben köztiszteletnek örvendett.

Lányai a tizennégy éves bakfis Lilith, és a szinte kész nő, tizennyolcat töltő Inge a takaros nappaliban várakozott a verőfényes, májusi vasárnap reggelen. Minden díszpárna a helyén, tökéletes párhuzamban pihent a kanapén, a kockás függönyök gondosan elrendezve, a fodros kis megkötő által rögzítve engedték be a hegyvidéki nap első, szúrós sugarait a ház ablakain. A két lány egyenszoknyát és galléros blúzt viselt, egy halovány színárnyalat jelezte csak az apró különbséget. Meg egy furcsa motívumot ábrázoló ezüst medál, mely Lilith nyakában lógott, fekete, hasított bőrre fűzve.
Kerstin Blumenthal még igazított egy leheletnyit feltűzött, természetes, szalmaszín kontyán, és merev mosollyal üdvözölte lányait.

Nessa ráérősen, unottan könyökölt a stégen, szép ívű arcát karjaira hajtva élvezte a nap erőteljesen simogató sugarait. Szemérmetlenül leste a rakodó munkásokat, hosszan bámulta a feszülő izmokat, verejtéktől gyöngyöző, cserzett bőrfelületeket. Kitapasztalta, hogy a Sanctuary minden második apály idején fut be a kikötővároskába, hogy lerakja súlyos rakományait. A hatalmas hajó sokfős legénységéből az ő kedvence Marius volt, a sötét szemű, félhosszú hajú matróz. Most is szüntelenül őt kutatta tekintetével. Selymet, egzotikus gyümölcsöket és kakaóbabot szállítottak ide melegebb vidékekről, az isten borús háta mögé, ahol a hullámok nyugtalanul morajlanak és a hideg éghajlat csak a krumplinak, meg a forróvérű, kikötői örömlányoknak kedvez.

Ősz

A vén falak zokognak

Ütemes dübörgés, mit dübörgés..?! Valódi égzengés kísérte a vadul dobogó lábak nyomait. Lefelé a lépcsőn. Bamm. Bamm. Bamm. Kíméletlenül ostromolta négy pár fürge gyerektalp az öreg fa barázdás vállait, mely végül csak megadón hajlott meg, amint közepére nehézkedve megálltak szusszanni egy másodpercre. Csak azért, hogy aztán tovább folytathassák végtelenbe nyúló csatározásukat egymással, s talán a makacsul őszbe kapaszkodó, náluk is gyorsabban rohanó idővel. Néztem kifelé a régi gyümölcstálat ábrázoló faldísz sötétített üvegén, amint orromat a befelé tökéletesen átláthatatlan mély-barna üveglapnak nyomtam egészen bepárásodott. Tekintetem mégis incselkedve csalta az innét igencsak haloványnak tetsző - bizonyára vidor és sugárzó - , kora őszi napsugár, egészen a magas mennyezetig nyúló konyhaablakig. Igen.. Mozdulatlan kék ég, az ember legszívesebben beleharapna. De ez már nem az az égbolt, mi nyáron gondtalanul nyugszik felettünk. Ezen ott úszkál a közelgő vihar ígérete, melegébe hűvös szeleket csempész a későre járó délután.
Meriel észrevétlenül került a két kicsi mögé. Puha járása már-már simogatónak érződött szegény, szegény, vénséges fagerendák gerincein. Megszűnt felettem porzani a plafon, elhalkult a recsegés, lágy kezei úgy kúsztak karjaikra, mintha legalábbis félne tőlük.