Mintha úgy egy hónappal ezelőtt megjövendöltem volna a Forma 1 kimenetelét. Ezzel természetesen nem természetfeletti képességeimre és eredendő médiumi mivoltomra kívánok hivatkozni...

https://hu.motorsport.com/f1/news/hamilton-koronavirusos-kihagyja-a-szahir-nagydijat/4919100/?fbclid=IwAR365MydOY01kOLJvhb_8qy02ml8YH1UmIH5dO8bS5Vitv96f2NCX72E4wM

https://sniffany.blog.hu/2020/10/17/covid-19_jelzokbol_sosem_fogyunk_ki

"Nézzünk bele a képzeletbeli konteó-kristálygömbbe és tegyük fel, hogy a jelenleg bajnokságban élen álló Formula 1-es pilótára, Hamiltonra ragasztják rá a pozitív cédulát (#covid #yolo). Máris kiegyenlítettebb szezonális küzdelmet láthatnánk, mialatt ő teljesen tünetmentesen üldögélne otthon, legfeljebb PlayStationön szórakoztatva az E-sport rajongókat. :) Mint tudjuk, a Formula 1 egyébként sem valódi sport, hanem száguldó cirkusz, lassított és kinagyított logókkal meg reklámtáblákkal."

Már ettől a nyomorult címtől is elfog egy honvágyszerű érzés, csak nekem nem egy konkrét hely hiányzik – bár Hollandia még mindig a happy placem fejben, valahol – hanem az egész életem.
Itt ülök bezárva, kábé egy éve, az utazás még motivált, az még lehelt belém némi életet. Már Indiát és Thaiföldet tervezgettem, nyafogtam, hogy nem akarom ezredszer is Hollandiát meg az unásig mászkált európai városokat, melyek valahol mind ugyanolyanok. Hiába imádom a pizzát és az olasz tengerpartot, nekem most már egzotikus, Európán kívüli helyek kellenek, új élmények, több, színesebb, idegen vidékek. Viszlát civilizáció és olcsó repjegyek, ha már van mit a tejbe aprítani hát költsük el, aztán úgyis die…
Szóval most itt ülök, lockdown alatt, fél-karanténban, home officeban és a lelkem eladnám egy holland hétvégéért, egy fesztiválért még a tiédet is.

Mintha ezer éve lett volna az a nyár… De melyik is?

A minap beszélgettem egy sráccal, aki Tinderen matchelt össze váratlanul egy webkamos lánnyal. A lány anyagiaktól mentesen invitálta Skype-ra, egyből meztelenül, önmagát kényeztetve várta, bele a közepébe, ajtóstól a digitális ház hálószobájába…

- Fogd fel ajándékkuponnak – tanácsoltam neki egyszerűen. Más örülne az ilyennek. Persze, ha célzottan keresi.

- Olyan megerőszakolva érzem magam, ha érted

- Nem erre számítottál, nem is tudod hová tenni…

Miért érte meg neki? – kérdezi teljes joggal és elgondolkodom a válaszon. Talán mert tetszettél neki, mert a webkamos csajoknak is kell az ismerkedés, a pasi, aki bejön és izgat. Én mindig remekül elkülönítettem ezt az anyagiaktól, de szakmai ártalomként mindig ott figyelt a megfelelő kamerapózolás, ahogyan kerekebb és hibátlanabb a seggem. Meg az olyan képküldés, azokkal a megszokott, reflex-szerűen izgató beállásokkal, ó, nagyon is ismerős…
De azért, ha tetszett a pasi, én találkozni akartam, ez a lány viszont úgy tűnt el, mint szürke szamár a november végi ködben…

Vannak olyan éjszakák, amikor nem tudok aludni. Különös gondolatok kergetőznek a fejemben, macska-egér játék ez a bennem rejlő két oldal csendes harca. Mihez kezdjek velük és mihez kezdjek magammal? Mennék, de nem lehet, csak a négy fal van és őrjítő üresség, amit hol fájdalmas vágyódás tölt be, hol meg érdektelen arrogancia. Valaki igazán áldozatául eshetne valamelyiknek, majd eldöntöm fej vagy írással, melyikünk lesz felül, aztán meg meggondolom magam. Szeszély és következetlenség, csak legyen meglepő, valami, valami, ami még nem volt és nem játszottam unásig... 

Probst nővér nem csak Oberfrauenwald kolostorán végzett tökéletes átalakítást, apáca ruháját is jellegzetes színekből álló, de jóval többet láttató öltözetre cserélte. A fekete fűzőben olyan méretesnek tűntek a keblei, akár két férfi arca is elveszhetett volna köztük. Vékony, fénylő ezüstláncon fordított kereszt lógott a nyakában, a hatalmas halmokon pihent, azokkal együtt emelkedett és süllyedt, minden lélegzetvétellel. Márpedig Nina Probst most nagyon szaporán vette a levegőt, serényen szipogva tüntette el orrában az oltárra kihúzott, szintén fordított kereszt formában kiszórt kokain csíkokat. Jobb kezében whiskys poharat illegetett, húsos ajkai közé tömörre sodort bluntot illesztett.
Florian atya némán adott neki tüzet, Probst nővér csak futó pillantással nyugtázta, mélyen letüdőzte a füstöt, ami aztán kígyózva bukkant elő vörös szájából. Édes marihuána illat, kokain kesernyés íze és whiskey... 

Sniffany Drogos Esti Meséi III.  - Pornóellenzők, goa és ketamin

A dagi Phillip, a svájci-német, egyébként jóképű, de erősen túlsúlyos, pénzes perverz disznó egészen a kezdetektől fogva megvan nekem. Volt egy hosszabb szünetünk, mert hát eltűntem a webkamerás stream oldal modelljei közül, nem deaktiváltam a profilom, de jó két évig a website felé sem néztem. Egészen megfelejtkeztem a hűséges kis (vagy inkább nagy…) Phillipről és mikor egyszer, csak úgy, kíváncsiságból bejelentkeztem, heti rendszerességű érdeklődő üzenetek vártak.

A kali-juga egy nagy büdös MÓTVÁ. 

/Sniffany & Feminem K esti vodkás megállapítások/

Mótvá minden is, az abortusztilalom Nicolae Ceaușescu idején, meg a totál szabadságvesztés, néhány VH, világválságolás és járványok. Nincs kedvünk többhöz, köszikeh.

Kali-juga: A tradicionális hindu szentírások szerint a történelem ciklikus jellegű, különböző korszakok hatalmas, ismétlődő sorozata. 

Anna egykedvűen, már-már letargikusan bámulta a Csajok sorozat negyedik évadát, ki tudja
hányadszor. Lila csokispapírok hevertek szanaszét az ágyán, a laptopja billentyűin csokoládés
ujjlenyomatok éktelenkedtek - még arra sem vette a fáradságot, hogy letakarítsa. Ami azt illeti, napok óta
át sem öltözött, ugyanabban a kinyúlt, szürke, itt-ott lyukacsos melegítőben gubbasztott, elhúzott
függönyök mögött. Rendes ételt sem volt hajlandó magához venni, gyakorlatilag csokoládén és energia
italon élt. Anyja nem sokat törődött vele, szokásához híven az aktuális, havi pasijával volt elfoglalva,
jelenlétét csupán egy konyhapulton felejtett üres üveg gyümölcsös vodka és a hamutálban árván
füstölgő cigarettacsonk igazolta.

Emlékszem, még a régi albérletben laktunk és akkoriban nagyon sokat füstöltem, délután, alvás előtt, ha éjjel felriadtam már a hamuban pihenő jointért nyúltam félkómás-inszomniás csíkvörös szemekkel. Füstöltem mindig, mindenhez, kivéve szeánszok előtt, mert az valahogy fokozta azt az alapból is meghatározóan jelenlévő kényelmetlen bensőséges feelinget. A fizetős szubok, azok az energiádat akarják. Nem csak a tested látványa a lakkban, nem csak a cipő tűsarka a bőrén, nem csak a mocskos szavaid, nem.
Te, az energiád, az életed, a vágyad, a mindened.

Gergő komor arccal ült a szabadtéri, gőzölgő thermálmedencében, a svájci hegyek hósipkái és örökzöld fenyvesek békés monstrumként őrizve zárták körül őket és Gergő azt sem értette, mit keres ott és hogyan került oda. Azt meg végképp nem tudta felfogni, miért vannak kettesben ezzel a tündéri külsejű, de kétségkívül rendkívül rafinált nővel. A hotelszobájába berendezett barlangba vonult önkéntes számüzetésbe, talán vonóhoroggal és kamionnal sem lehetett volna kimozdítani őt a munka mellől... Zoénak mégis sikerült.
A céges Jabber élesen csörrent meg, ő pedig naivan azt hitte, Zoé munkaügyben keresi, hiszen legalább annyira elhivatottnak tűnt, mint ő maga. Zoé hivatalos hangnemben köszöntötte, határozottan és kedvesen, de akkor még teljesen üzletiesnek tűnt. A szög csak jóval később bújt ki a zsákból.

Inkább ülnék rá egy ekkora halloween tökre és spanolnék mindenféle démonokkal meg másvilági szerzetekkel, a mai nyolc órás munkanapom helyett. Trick or treat, bitches. 

"Tudod mi jobb érzés annàl, hogy talàn van kihez hozzábújni hétvégén? Az, hogy befolyásod van a sajàt sorsod alakulàsàra és meg tudod húzni a hatàraidat." - Feminem K

Sörözés közben jönnek a legegyszerűbb, de legokosabb felismerések és önreflexiók. Feminem K régi barátnőm és ő világított ma rá erre a kívülről egyszerűnek tűnő, de egyébként örök feloldhatatlan belső ellentétre. Hagyjam el vagy ne hagyjam el?

Esős délutánokon és bekuckózos estéken született mese a Faunról és a három Nimfáról. :)  

Inspirációs soundtrack:

 Facebook Oldalam: https://www.facebook.com/Sniffany-Mes%C3%A9i-105659561295266

Előre leszögezném, nem erősítem sem a vírustagadók, sem pedig a rettegők táborát. Fél éve, amikor behozták a kijárási tilalmat és házi őrizetben tartottak minket, home officeban, rám is rám tört a szorongás, bár főleg az addigi életritmusom megborítása miatt. Úgy éreztem, kiveszik a gyeplőt a kezemből és bár nem féltem a vírustól, de a gazdasági következményektől és a munkahelyem elvesztésétől nyilván igen (egyébként jelenleg irodai munkát végzek).
Több mint fél éven át ismerősöm sem volt, akiről tudtam volna, hogy covides, most, a második hullám beütése után viszont sajnos több is akad.

Sniffany's Friday

https://www.reddit.com/r/hungary/comments/jabf3d/sniffany_drogos_esti_mes%C3%A9i_ii_szubmissz%C3%ADv/

Hé, nem is baszták rojtosra a seggem! :D (Lásd a reddit-en a következő postomról írt véleményeket: https://drogriporter.444.hu/2020/10/12/sniffany-drogos-esti-mesei-ii-szubmissziv-diaklanybol-drogos-domina#  )

Tervezek majd írni erről a jelenségről, mármint a kurvákról, akik nem basznak. Mikor én foglalkoztam ilyesmivel pár éve, az még semmi volt Belle Delphine-hez képest, aki a fürdővizét adja el a simpeknek gamer girl címszó alatt, meg nyers csirkéket töm tele csillámporral, pillangókkal és varrja össze őket a youtube csatornáján. 

Már csak néhány nap maradt a szakdolgozat leadásának határidejéig, de Lili még mindig nem küldte át a végleges verziót neki. A lány minden nap elküldte a képet arról, milyen fehérneműt visel, jelentett róla mit eszik és kikkel találkozik órák után, de a szakdolgozatról múlt szerda óta mélyen hallgatott.
Bízott benne és szinte látta maga előtt, ahogy szorgalmasan, koncentráció közben enyhén kiöltött nyelvvel, a megfelelési kényszertől szinte görcsös ujjacskákkal gépel. De tájékoztatni elfelejtette róla hogy áll vele, pedig azon állt, vagy bukott az ő jogi diplomája.

Gyönyörű Psycicus Bettytől, vasárnapra. :) 

Gergő akár ölni is képes lett volna, bal keze ökölbe szorult, körmei saját tenyerének húsába vájtak, szinte kiserkent belőle a vér. Kénytelen volt visszafogni magát, mert Anna olyannyira bizonytalanul kóvályogva lépkedett, hogy minden figyelmét rá kellett összpontosítania, nehogy a tizenhat éves tini fruska le találjon szédülni az emeletre vezető lépcsőről. Jobbjával támogatón ölelte húgát, egyszerre féltőn, ugyanakkor rémesen bosszúsan.
- Gyerünk, még két lépcsőfok... egyik láb – noszogatta gyengéden az illuminált lányt – és a másik.
Anna megingott, már majdnem felértek az emeletre, mikor teljes súlyával Gergőnek dőlt, s a fiú két kézzel kellett megtartsa őt. 
- Te mindig olyan... – csuklásba ugró sóhajtás bukott elő belőle, ködös tekintettel sandított fel a nála jó másfél fejjel magasabb bátyára – rendes vagy hozzám – fejezte be, feje a fiú mellkasára bukott.